A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben
144 ők voltak kötelesek előállítani. Hamarosan nagy hiányok, visszaélések és még nagyobb drágaság alakult ki: az élelmezési bizottmány felállítása mellett maximálták a marha- és sertéshús, valamint a szalonna árát, melynek az eredménye az lett, hogy kezdett eltűnni az áru Debrecenből. Március 12-én ezért az OHB a szalonnakivitelt megtiltotta, március 19-én pedig összeíratta a város teljes szalonnamennyiségét. A kapuőröket ugyanakkor már január végén utasította a tanács, hogy fokozottan figyeljenek a nagyobb élelmiszer-kivitel megakadályozására9. Ennek ellenére a húshiány állandó jelenség maradt 1849 tavaszán (a mészáros céh ellen még keresetindítást is javasoltak a törvényszéknél), s egyre több lett a koldus és gyermekkel kéregető is, akiket a városkapitányi hivatal igyekezett a kapukon kívülre szorítani, illetve a gyermekek gyámjai ellen eljárást indítani. A kormány debreceni tartózkodása alatt végig konfliktust teremtett a városra rótt előfogatolási kötelezettség, mivel így a kora tavaszi szántási munkálatok elmaradása fenyegetett, illetve egyre kevesebben mutattak hajlandóságot a szükséges szekerek kiállításához, s mindez egyébként is jelentős terhet képezett. A közgyűlés szolidáris volt a város polgáraival, így március 14-én felállított egy szekerezési bizottmányt (Szabó Mihály, Kádár Ferenc, Jámbor Ferenc, Somogyi András) az arányos elosztás megszervezésére, s kérelmet intézett az OHB- hoz a fuvarozási díjon kívül napi díjak megállapítása végett. Az OHB a kérést teljes megdöbbenéssel fogadta: Nyári Pál magából kikelve orrolta a várost rendeletében, s kijelentette, hogy a Honvédelmi Bizottmány az 1 Ft és 20 Kr fuvardíjon felül egyetlen krajcárt sem hajlandó fizetni, és a fuvarozási kötelezettségen sem enyhít, mivel - szerinte - így sem kértek túl sok fogatot a várostól (a térparancsnokság igénylése naponta 1200 fogatra szólt, de a szekerezési választmány az arányos terhelés érdekében naponta csupán 140-et állított ki.). Furcsán hangzott ez a kritika akkor, amikor Debrecen az egész kormányt és az országgyűlést, valamint az országos hivatalokat és mintegy 4 ezer menekültet és 7 ezer nemzetőrt fogadott be néhány hónap leforgása alatt, s egyébként sem bírt 848 fogatnál többel (az adózó gazdák száma egyébként 1849-ben 800 volt Debrecenben, ebből szántóvető 542, szekeres 130, talyigás 128). így a közgyűlés sem maradt adósa Nyárinak: kikérte magának a hangnemet, is egyben utaAntal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése... 9 Kiszely: i. m. 130-13 l.p., Szabó: i. m . 32-33.p.
