A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Goda Éva: Az egyesült Polgári Casinó
kiállítása.36 Szívesen átengedte ingyenesen helyiségeit a város más egyesületei számára. Itt tartotta üléseit gyakran a Honvédegylet és a Lovar-Egylet. A Casino vezetése jó példával járt elöl a jótékony célok megvalósításában, magával tudta ragadni a tagságot, illetve a város egész lakosságát. Ennek oka a példamutatás mellett az volt, hogy a polgárság ügy vélte, remény van az alkotmány visszaszerzésére, ezért kész volt a nemzeti cél előmozdítására szolgáló adakozásra. Ezt a készséget használta ki jótékony célokra ügyesen a kaszinó.37 38 Ezek a közművelődési, közgazdasági tettek igen nagy népszerűséget szereztek a kaszinónak nemcsak Debrecenben, hanem az egész országban. Érdekes levél található ebből az időből, melyet Simonffy Sámuel a központi választmány elnöke írt 1865-ben a kaszinó választmányának. О volt ekkor egyben a kaszinó elnöke is. Ebben a levélben azt kéri, hogy a választások idejére а Ш. kerület részére a kaszinó engedje át helyiségeit, oo melynek az szívesen eleget is tett. 1866-ban Simonffy Sámuel elnök végképp lemondott tisztségéről, így első elnök Fráter Imre későbbi törvényszéki tanácsnok, a másod elnök Rácz György ügyvéd, jegyző Papp Ferenc ügyvéd, pénztárnok Szepessy Antal s a felügyelő Tasnády István izraelita kereskedő lett.39 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 155 a) A kaszinó és a Kazinczy-alapítvány 1859-ben Kazinczy Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából hazafias lelkesedés bontakozott ki az egész országban. Az enyhülés, a nemzeti felbuzdulás és a helyi összefogás szép példája volt Debrecenben is az évforduló méltó megünneplése, melyre lelkesen készült az egész város. Lugossy József magyar irodalmi professzor „A nemzeti ébredés jegyében 1859-ben Kazinczy-ünnepséget rendezett a kollégiumi könyvtárban”.40 36 Hortobágy: 1862. 24. sz. 200. 37 Szűcs István: A Debreczeni Casino ... i.m.: 17. 38 HBML.: .X.2.4 39 Szűcs István: A Debreczeni Casino ... i.m.: 17. 40 A Debreceni Református Kollégium története, i.m.: 174., 185., 210.
