A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Gazdag István: 150 éve történt
113 az országgyűlés, a kormány és menekíteni kellett a nemzet szimbólumát, a koronát, Szolnokig vasúton, onnan Debrecenbe kocsin. Molnár Péter római katolikus plébános leveléből tudjuk, hogy január 5-én nappal még nem érkezett meg, feltehetően a késő esti órákban, vagy másnap adhatta át a kormánybiztos a vasládában őrzött koronát Kossuth Lajosnak, aki egyedül rendelkezett felette. A tényleges elhelyezésre csak elképzelések vannak. A szabadságharc leverése után az osztrák hatóságok nyomoztak a korona után. 1853. július 4-én zsandá- rok szállták meg a városházát és többeket kihallgattak a korona elhelyezésével kapcsolatban. Az köztudott volt, hogy a Honvédelmi Bizottmány és a főparancsnokság 2 faládát helyezett el a közlevéltárban, amelyekben iratok és zászlók voltak. A koronáról, mivel azt nem őrizték, hanem elrejtették, semmi biztos információ nem volt, a magánle- véltámok feljegyzésében a következők olvashatók „...a magánlevéltár sem kerülhette ki a megkutatást... a magyar koronának a magánlevél- tárban semmi nyoma nem találtatván, s arról más semmi ki nem tapo- gatódhatván kivévén azt, hogy midőn Kossuth Lajos Debrecenbe jött, egy vasláda, melyről az a hír volt, hogy a magyar korona benne lett volna, ide a magánlevéltárba - Kossuth utca felőli első emeleten - betétetett, 1849. év május végén elvitetett. Szent István koronáját 1849. június 5-én szállították vissza Pestre. így lett Debrecen a koronaőrző városok egyike. (1849. június 5.) BÚCSÚ DEBRECENTŐL... Az országgyűlés 1849. május 31-én elhatározta: az országos jellegű szervezetek, intézmények és hivatalok visszaköltöznek Pestre. Hogyan reagáltak e hírre a Debrecenben megjelent újságok és az itt tartózkodó személyek? Alföldi hírlap: „Városunk a mily hazafisággal s tettetés nélküli magyar őszinteséggel fogadta őket keblébe: most, miután már szinte hozzájuk is vala szokva, éppen oly őszinte sajnálattal látja őket köréből eltávozni... Január elsején, mint kibújdosottak, lelki s testi levertséggel érkeztek hozzánk vendégeink: most új életre vidorodva... szállnak el tőlünk... óhajtjuk, hogy ne legyen többé kényszerítve az országgyűlés és kormány, hogy a fővárost odahagyva, és ismét a puszták kéjtelen fővárosába ne kellessék menedéket keresnie...” ____________ Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI
