A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1757-1850
38 korlatnak megfelelően, rendi különbség nélkül megengedték a perorvoslatot. Ezt a gyakorlatot III. Károly 1733-ban szentesítette is, amikor elrendelte, hogy minden ügyet elsőfokon a helybeli bírák, vagyis a városi tanácsok intézzenek el, másodfokon a városok kapitánya járjon el, ezen a hajdúkerület közgyűlését kell érteni, a büntető ügyek harmadfokú elbírálását pedig a kassai hadiszékhez utalta.1 2 Ez a rendelkezés 1733. január 26-án kelt Bécsben, a február 13-án kiadott királyi rendelet azonban a hajdúvárosokat és a kerületet a kassai kamarai ad- minisztrátorság alá helyezte, mivel ekkor megszűnt a hajdúk eddigi kormányhatósága, a felsőmagyarországi főkapitányság. Ez a változás azzal járt, hogy a hajdúkerületi közgyűlés másodfokú ítélete ellen a Kassán működő Kamara királyi direktorához lehetett fellebbezni. Itt a fellebbezéseket a királyi direktor elnökletével Abaúj megye első- és másodalispánja, továbbá két táblabíró, tehát öttagú társasbíróság intézte el. A fellebbviteli tárgyaláson a vádat a megye tisztiügyésze képviselte, az írásbeli teendőket pedig a megye jegyzői látták el.' A városi tanácsok előtt indított büntető ügyekben csak az 1740- es években támadt vita a vád és a védelem képviselője között a fellebbezések megengedhetősége kérdésében. A tisztiügyészek a védőkkel szemben arra hivatkoztak, hogy büntető ügyekben fellebbezésnek nincs helye. A tanácsok azonban rendszerint megengedték a fellebbezést és a hajdúkerület közgyűlése minden esetben érdemben bírálta felül az elsőfokú ítéletet. A gyakori viták elkerülése végett a nánási tanács 1747 nyarán megbízottait elküldte Szendrőbe Csáky Antal kassai kamarai direktorhoz, aki a fellebbezhető és nem fellebbezhető ügyekkel kapcsolatban hozzá intézett kérdésre úgy nyilatkozott, hogy „casus criminales in sensu Art.30.1729. inappellabiles esse”3 Ezt az álláspontot azonban a hajdúkerület nem tette magáévá. A böszörményi tanács 1749-ben Tóth Jánost káromkodás miatt 30 pálcaütésre ítélte. A védő fellebbezést jelentett be az ítélet ellen, a tisztiügyész viszont arra Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei... 1 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban: HBML) Hajdúkerületi vegyes iratok. IV.A.502/h. Fasc.1.16. 2 Uo. Hajdúkerület iratai. Processus criminales (a továbbiakban: В.ügyek). IV.B.505/e. 1747.Fase.A.No.3., és 1756.Fasc.D.No. 1. L. továbbá a kassai direktor elnökletével 1756 febr. 9-12.napjain tartott fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyvet a hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyveinek, IV.A.502/a.3.kötetében bekötve 1-8 oldalszámmal. 3 Uo. Hajdúkerület közgyűlési iratai (a továbbiakban: Ker.kgy.ir.) IV.A.502/b. 10.csomó.l748.Fsasc.l6.No.5. ________
