A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

erőfölényben voltak és kedvező katonai helyzetet csak az ellenséges főerő megsemmisítésével lehetett elérni.

Június 8-án kettévált a felkelők hada, Thököly a Szepességbe vonult és Würmb csapatait nyugtalanította, Teleki pedig a kisebb- nagyobb felvidéki várak bevételével kísérletezett.

Július végén Eperjes ostrománál ismét egyesült a két hadtest. A várat azonban nem tudták elfoglalni, mert a betegeskedő Teleki, amikor hírét vette, hogy Würmb hada és Leslie lovasai közelednek, félbehagyta az ostromot és visszavonult Erdélybe. A német lovasság a Szilágyság felé hátráló Teleki csapatait követte. Ezt a kedvező helyzetet használta ki a Szinyérváraljánál Thököly és Boham vezetésével gyülekező magyar és francia had, mert északnyugati irányban váratlanul meglepte és behódoltatta a bányavárosokat. A magára hagyott bányavárosok villámgyors elfoglalása ismét az ifjú gróf kitűnő stratégiai érzékéről és vakmerőségéről tanúskodott. Teleki Mihály és a fejedelem ellenezték a felkelők Morvába és Sziléziába nyomulását, sőt tiltották a némettel való egyezkedést is, „...s azzal magok ellen ezt a nagyszerencséjü fővezért haragra ne indítsák.” Thököly a töröktől és a fejedelemségtől függetlenül egy kedvező katonai helyzetet teremtett. Ugyanakkor nagyon jól tudta, hogy kellő számú gyalogság nélkül képtelen lesz a bányavárosokat megtartani, ezért Szalai Pált Bécsbe küldte a császári udvar álláspontjának kipuhatolására. Bécs előzetes jóváhagyásával Würmb és Thököly elkészítették a fegyverszüneti szerződés tervét. Eközben Apafi engedélyt kapott a Portától, hogy a béke vagy az amnesztia ügyében tárgyaljanak, amiről Teleki a grófot értesítette. Thököly pedig erre a tájékoztatásra hivatkozva Béccsel megerősítette a fegyverszüneti szerződést.11 Az események tehát igazolták az egyre népszerűbbé váló főtisztet abban, hogy a vitézlő haddal képes egy önálló általa kidolgozott politikai és katonai irányvonalat sikerre vinni. A fegyverszüneti egyezmény aláírásával pedig először fordult elő, hogy a „római császár” igaz kényszerű helyzetben, de egyenrangú félnek ismerte el a felkelőket.

24 Olveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

11 Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705. Bp., 1888. I. k. 170-174., 177- 193. Továbbiakban 1. Angyal D.: Thököly Imre/ EOE Bp., 1893. XVI. k„ 79-105.; TML XVIII-XXVIII., 212._________________________________________________