A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarország, államiság, millennium
Családtörténeti Szemle című folyóiratban találunk parasztcsaládok leszármazását tárgyaló cikkeket. Bár a folyóirat nem minden tanulmányának szakmai színvonala mondható megfelelőnek, sőt a szerkesztő a fajelmélet hívének is mutatkozott, nem vitatható el érdeme, hogy teret biztosított a feudális genealógiai kutatás körén kívül eső munkák közlésének is. Megemlítendő Nemeskéri János antropológus neve is, aki a Heves megyei Ivád lakosságát kutatva készítette el genealógiájukat. Megjelent tanulmánya bizonyítékul szolgál a genealógia természettudományi vonatkozásainak a történettudomány számára nyújtott hasznáról. A 2. világháborút megelőző és alatti években azonban a genealógia a felekezeti származás (ld. zsidótörvények által kikényszerített családtörténeti kutatások) igazolásának nagyon rossz emlékű eszköze volt. Úgy annak ellenére, hogy a genealógia a legdemokratikusabb tudomány (mindenkinek kivétel nélkül két szülője, négy nagyszülője, stb. van) hiába próbálta meg Szentpétery Imre 1945 után a parasztcsaládok genealógiájára irányítani a figyelmet, a diszciplina megbélyegzettnek számított. A 2. világháború után bekövetkezett változások megszüntették a nemesi leszármazás kutatásának reális alapját, politikai, de tudományos okokból is ez a régi típusú genealógia művelése visszafejlődött, és legfeljebb egyesek hobbyjaként élt tovább: „ A marxista társadalomfelfogás a történettudományt a politika szolgálatába igyekezett állítani. Ennek megfelelően a rákosista hatalomátvételt követően a tudománypolitika képviselői arra törekedtek, hogy az ideológiájuknak meg nem felelő, abba bele nem illő eseményeket elhallgassák, mintegy kikoptassák az emberi emlékezetből... ”2S A hivatalos politika ellenszenve azonban nem gátolta meg a hazai genealógiánk kutatási bázisának a jelentős fejlődését. Hogy ez így alakult, a mormon egyháznak köszönhetjük, mely filmmásolatban az egész világról igyekezett összegyűjteni a születési anyakönyvi kivonatokat. Ez a pártállam bomladozása idején a kutatások bázisául szolgálhattak. Mi tehát a modern genealógiai kutatás feladata? A 10. Bécsi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus (1970. szept. 14-18) egyik résztvevője, Bakács István szerint „ ...az a romantikusnak nevezhető felfogás, mely a genealógiában csak az ősigazolást, a heraldikában pedig a pecsétgyűrűk hivalkodó címerhez való jogosítását látta, vég242 Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarság, államiság, millennium it, Turul, 1993/4. 3.
