A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarország, államiság, millennium
233 adományozási jogát azonban nem királyi felségjoga, hanem a Szent Korona jogán gyakorolta. Mindaz, aki a nemesi birtokjogát, illetve nemességét a Szent Koronától származtatja, s azzal közvetlen összeköttetésben áll, tagja a Szent Koronának (membrum Sacrae Coronae). A közjogi gyakorlatnak megfelelően a nemesi rang, előnév, címeradományozás, átruházás az ünnepélyes alakú királyi oklevél kiállításával vált befejezetté. A nemesség örökletes volt: nemes apának törvényes házasságából született gyermekei szintén nemesek lettek. A régi jog szerint a hűtlenség és hamis eskü a nemesség elvesztését is maga után vonta. Később azonban kimondták, hogy sem közigazgatási úton, sem büntető törvényünk szerint nemességétől senkit sem foszthattak meg. A nemesség keretén belül az egyenlő jog és szabadság elve uralkodott: „Magyarország összes főpapjai, nagyjai, előkelői, s nemesei...a szabadságnak, kiváltságnak és mentességnek egy és ugyanazzal a jogával bírnak, és nincs sem az urak közül senkinek nagyobb, sem a nemesek közül senkinek kisebb szabadsága...’’2 Az 1608. Évi 1. Te. a nemesi rendet két külön rendre: a főnemesi és a köznemesi rendre osztotta. Ettől kezdve az országgyűlés is két külön tanácskozó testületre: a felső-és alsótáblára oszlott. Hogy a nemesség címén minél kevesebben vonhassák ki magukat az adófizetés kötelezettsége alól, több ízben, így 1725, 1731, és 1754-55-ben is elrendelték az egész országra kiterjedő nemesi vizsgálatot (generalis nobilium investigatio). Azok kivételével, akiknek nemességük közismert volt, mindenki tartozott nemességét az e végett kinevezett bizottság előtt bizonyítani, illetve igazolni. A Bihar vármegyei nemességi iratok levéltári gyűjteményében elsősorban az 1700-as évekből találhatók nemesi összeírások.3 Külön kötet foglalkozik az armalistákkal, vagyis a címeres nemeslevéllel rendelkező személyekkel. Mária Terézia 1774-ben a nemesség-vizsgálat helyébe új eljárást, a nemesség-igazoló pert (processus legitimatorius) rendelte el. A ne- messég-igazoló pert a megyei ügyész indította meg az ellen, aki nemesnek állította és tartotta magát, de a nemesi jogokat csak részben, vagy egyáltalán nem gyakorolta. A bizonyítás mindkét esetben azt terhelte, akinek nemességéről szó volt. A bizonyítás egyik módja az ún. gyökeres bizonyítás volt, amikor az illetőnek a címer-, adomány, vagy beiktató levél előmutatásán kívül még a nemesség szerzőjétől Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 2 Általános történelmi fogalomgyűjtemény. Szerk.: Markó László Novotrade, 1990. 3 HBML. IV.A. 12/a.
