A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 227

■ ■ ■ 1 ' Hl -------- - fl' -------------■

Ami a vizek öntözésre történő felhasználását illeti, az 1900. évi XXX.T.C. ,A közérdekű öntözőcsatornák létesítése tárában” lép érvénybe. Igaz, ekkorra az országban már csaknem 250 öntözőmű működik és több, mint 22.000 katasztrális holdon folyik öntözéses gazdálkodás. Az említett törvény tehát megengedi, hogy az országban akár magángazdaságok, akár társulatok létesíthessenek öntözőműveket, amelyek létesítéséhez állami támogatás is elnyerhető. Debrecen városa is él a lehetőséggel és - egyenlőre kísérletképen - a Hortobágy területén, 300 holdnyi területen, „...a Vay féle nagy major és a füzesabonyi vasút közötti...” területet bocsátja a kísérleti öntözés rendelkezésére. Sőt a csatornarendszer kiépítésére pénzbeli befektetést határoz el. A kísérleti öntözőcsatorna a földművelésügyi tárca irányítása alatt és a kultúrmérnöki hivatal közreműködésével 1914-re elkészül, csakhogy ekkorra a város olyan súlyos pénzügyi gondokkal küzd, hogy a magára vállalt költségeket kifizetni nem tudja.

Ezekben az években kerül napirendre ismét és komolyan a Duna- Tisza csatorna megépítése. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban Jász- Nagykun-Szolnok vármegyének ezügyben fogalmazott feliratát. „...Semmi üdvöseb bet a Haza boldogulásának és jólétének előmenetelére és szükségesebbet egy társaság sem...”. Ezt mondták ki Pozsonyban is a tekintetes Rendek által összehívott társaság gyűlésében is. Egy 1910-ből származó újsághír szerint egy debreceni polgár is, bizonyos Schlesinger Dávid kért és kapott előmunkálati engedélyt a Duna-Tisza csatorna megépítésére.35 A lelkesedést lehűti a kereskedelemügyi tárca állásfoglalása, amit ez ügyben adott ki. Eszerint: amíg a Tisza felső és középső részén lévő hajózási akadályokat meg nem szüntetik és amíg egy Budapest és Csongrád közötti csatornatervi változat el nem készül, a csatorna építéséről döntésre nem kerülhet sor. (79. 007/11. 1910.) A vitába az ekkor már nagy tekintélyű Hieronymi Károly is bekapcsolódik, aki arról ír, hogy a Duna-Tisza csatorna igen fontos vízi útja lehetne az országnak, mert ez biztosíthatná a gazdag búzatermő vidékről (Szolnok, Csanád, Bihar, Arad stb. vármegyék) a termés olcsó elszállítását. Igaz ugyan, hogy már Beszédes József, a nagynevű vízi mérnök is azon a véleményen volt, hogy lehetetlenség egy Pestről Szolnokra vivő csatorna megépítése, amit ,r..meggyőzhetetlen akadályok ostromolnak...”. Hieronymi is tesz egy javaslatot másfajta csatornára, éspe35 Debreczen, 1910, évf. május 24,- i 114,sz,

__________________________________