A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése
225 egy új, a Hortobágy jobbparti birtokosok által kezdeményezett vízlecsapoló társaság megalakítását. Ez új Társulat, kezdetben nem sok eredményt tud felmutatni, hiszen e jobb-parti területek lecsapolása csak 1913.-ban kezdődik el, de még ekkor is csak lassan halad előre, mert mindenekelőtt a számtalan fellebbezés köti le idejüket. A már ugyancsak említett Berettyó-Körös Vízszabályozó Társaság még 1893.-ban terjeszti elő az éppen befejezett ivánfenéki ártérfejlesztés munkáinak felülvizsgálati jegyzőkönyveit, amire a társulati közgyűlés megadja a felmentvényt.29 Említsük még - a többiek között - a „ Körös-Tisza-Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó”, a „Sebes Körös Vízszabályozási és Ármentesítő”, vagy a „Pete-ér Lecsapoló” Társulatokat is. De a XX. század elején is alakulnak még társulatok: az ,JEcsedi Láp Lecsapoló”, valamint a ,Szamos Balparti Armentesítő Társulatok” .Az igencsak elszaporodott társulatok szükségessé tették ezek működésének időnkénti központi szabályozását is. Az egyik ilyen már 1897-ben jelenik meg (12. 642/1897. F. M. sz.) és arról rendelkezik, hogy a társulatok „...saját védvonalaikon az árvédelmet /.../ önállóan, saját hatáskörben intézik, ám a közigazgatási hatóságok tartoznak a társulatokat a védekezés teljesítésében kellően támogatni...” Rendkívüli veszély esetén a védekezés irányítására miniszteri biztos is kirendelhető. Az árvédelem első számú, társulati vezetője és irányítója mindig a társulati főmérnök. Amennyiben a védvonalak szakaszokra vannak osztva, egy-egy szakasz felelős védelmi vezetője a szakaszmérnök, aki ilyen minőségében önálló intézkedésre is jogosult. A rendelet tehát láthatóan elsősorban az árvizek elleni védekezés rendjét és szervezetét írja le. Ennek megfelelően például Bihar vármegye árvédelmi szervezete a következőképen állt fel 1910-ben. Mindenekelőtt, a köz- igazgatás tagoltságának megfelelően a védelmi szervezet is hét területre oszlik, a közigazgatási járásoknak megfelelően. Az egyes területi egységek élén állnak a szakasz-felügyelők, akik közül egyeseket név szerint is említsünk meg. A Berettyó felső szakaszának felügyelője Horváth Móric szakaszmérnök; a középső szakasznak Czoczek Alajos szakaszmérnök; a két helyettes Osváth Géza, illetve Zsolnai Sámuel gátfelügyelők. Az említett rendelet szerint a védekezéshez a közmunka is igénybe vehető. Ennek érdekében, a védekezés szervezeti leírásában előre meghatározzák, hogy mely községekből milyen nagyságrendű Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 29 Uo. 1893. 87.cs. 337.sz.
