A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése
216 a tulajdonosok költségére. Az 1791. évi XXVII.T.C. a közkereskedés előmozdítására bizottság létrehozását rendeli el, e bizottság hatáskörébe utalva az utak, csatornák, árvédelmi gátak és egyéb vízi müvek építésének szabályozása kidolgozását. Az ezt követő 1807. évi XVII.T.C. úgy rendelkezik, hogy magánemberek költségén épülő vízi munkák közül az árvédelmi munkákat a helytartó, tanács előzetes hozzájárulásával és egyéb magánterületek igénybevétele mellett is lehet végezni. A magánterületek igénybevételéhez nem szükséges a tulajdonos előzetes hozzájárulását megszerezni „...a kárpótlást elörebocsájtván...” Az 1827.évi XXXIII.T.C. a dunántúli Sárvíz-csatorna gátjainak karbantartását rendeh el, míg az 1840. évi X.T.C. szerint „...a vizek természetes lefolyását más kárával bármely módon és alakban gátolni s akadályoztatni tiltatik... ”. Az ugyanez évi IV.T.C. a folyamok és folyók szabályozásának előkészítésére „...a Duna-Tisza csatorna...” építését rendeli el. Végül az 1840. évi XXXVIII.T.C. egynémely vízi munkálatok ellátására közmunka igénybevételét engedi meg. Az 1880-as évek végén, amikor már elkészül mind a Hortobágy, mind a Körös-Berettyó völgyének kiigazítása, a korabeli földrajztudós, Hunfalvi János így ír e tájékről: „...A csekély földemelkedések az egész mocsárvidéket három külön medencére osztják, melyeknek középpontján Füzesgyarmat fekszik. A Berettyó-csatorna Bakonszeg és Szeghalom között a délkeleti medencét, vagyis a Sebes Körös Sárrétjét, a Füzesgyarmattól északnyugatra vonuló földemelkedés az éjszaki medencét., vagyis a Berettyó Sárrétjét választja el a délnyugati medencétől, amely Füzesgyarmat és Túrkeve között terül el Végre Szerep, Bucsa és Ecseg puszták között való földemelkedés a püspökladányi Sárrétet és Karcag, Kisújszállás mellett található hortobágyi mocsarakat választja el az említett három medencétől... Ezek a medencék állandó vízgyűjtők maradtak, tele ingó lápokkal, nádgyökerekkel s tőzeggel. A szabályozások eredményeként a Tiszán, annak Csap és Csongrád közé eső szakaszán, csaknem 70 átvágás készült s ezáltal a folyam e szakasza mintegy 140 km-el rövidült le. Mint említettük, a Berettyó is jelentősen rövidült. A folyószabályozásokat követően, a kiszáradt területeken utak is épülnek, de mindenekelőtt hidak, amelyek közül, mint a legjelentősebbet említhetjük a Hortobágy-főcsatornán (nevezték Hortobágy-Berettyó csatornának is), Ágota-pusztán épült Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése Hunfalvy János: A magyar birodalom földrajza (Bpesl. 1886.) 59. 11
