A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése
Szalárd ás Kismarja között egy 15 km hosszú csatornát ástak a részé„8 re... A már említett Tiszavölgyi társulat mellett, ugyancsak 1846-ban megalakul az „Alsó-Szabolcsi Tiszai Társulat”, amely azután gr. Andrássy Gyula irányítása mellett elkezdi a Tisza kanyarulatainak átvágását, ezek közül is az elsőt Tiszadob és Tiszadada között s ugyanitt kezdik el az árvédelmi töltések emelését is. Ezzel egyidőben, tehát 1846-ban megalakul a ,J(örös Vízszabályozó Társulat”, amelynek első elnöke gróf Károlyi lesz, majd-gr. Wenkheim Béla, míg az első főmérnök Bodoky /Henter/ Károly. Szóltunk arról is, hogy a szabadságharc bukása után, a habsburg kormányzat ellenőrzése alá kerül a szabályozással kapcsolatos minden tevékenység. Az 1851. évi kir. pátens pedig így rendelkezik; „...az. álladalom a szabályozási munkálatokat hathatósan előmozdítani szándékozván, magára vállalja a folyamágy és annak változása folytonos szemlélésének a munkálat közbeni költségét...” Minden egyéb munka az ármentesítő társulatokra hárul, költségeivel együtt. Az 1860-as években épül meg a Hortobágy-Berettyó és a Kék- Kálló csatorna, amelynek során a Hortobágy folyó is teljesen új mederbe kerül, éspedig Szent- Ágota és Csúcsa között. Ugyanezekben az években a Tiszán, Csege táján átvágják és egyetlen egyenes mederbe terelik az ott többszörösen kanyargó Tisza medrét. Ugyancsak ekkor, tehát az 1860-as években kezdik el szabályozni a Folyás, az Árkus és a Selypes kanyargó vizeit is, amivel tulajdonképpen kezdetét veszi a belvizek rendezése. Ami pedig a Körösök völgyét illeti, már Bodoky azt javasolja, hogy a Sebes Köröst Nagyharsány és Komádi között új mederben vezessék, ugyanakkor a Fehér Köröst eredeti medrében javasolják hagyni. A Sebes Körösön tehát, Bodoky javaslata szerint az átvágásokat 3- 4 öl (7,5-9,5 m) fenékszélességgel készítik és a védtöltéseket egymástól változó távolságban (100-200 01=190-380 m) alakítják ki. A már említett új Berettyó-meder Bakonszeg és Szeghalom között 1865-re készül el teljesen. Ennek hatására is, de az ezt követő néhány aszályos esztendő következtében a Sárrét csaknem teljesen kiszárad. Az efölött érzett öröm azonban korainak bizonyul. Ugyanis a következő, csapa212 Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése s Dankó Imre: A Berettyó- völgy középkori települései (HBML Évkönyv VI., Db. 1979.) 5-18. _______________
