A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

irányításával képes a töröktől és az Erdélytől független sikeres hadművelet és diplomáciai tárgyalás kikényszerítésére.

A fogarasi szerződés, amelyet XIV. Lajos sem ratifikált, nem került végrehajtásra. Apafi Mihály figyelmét egyébként sem a bujdosók ügye kötötte le, sokkal inkább a Köprülü Ahmed nagyvezér halálával kialakult bizonytalanság, nem különben a Béldi Pál erdélyi főúr és az udvari párt közötti hatalmi harc. A nagyvezér csere által okozott átmeneti helyzet csakhamar megszűnt, hiszen Kara Musztafa az elődjével ellentétben a török támogatással való hitegetés helyett fokozatosan az aktív németellenesség útjára lépett. Ez volt az egyik külpolitikai oka a fegyveres felkelés kirobbanásának. A másik kiváltó ok a már említett 1677-ben megkötött és a francia király által július 17-én ratifikált varsói szerződés volt,6 amely lehetőséget teremtett a felkelőket támogató had toborzására Lengyelország területén és ezzel együtt a francia segélypénz megküldésére.

Apafi Mihály már 1677 májusában a varsói szerződés megkötésekor elrendelte Belső-Szolnok vármegyében az erdélyi had mustráját, majd júliusban Teleki Mihályt, közvetlen bizalmasát kinevezte az egyesítésre kijelölt hadak fővezérévé. Teleki megindulását azonban hátráltatta a Porta engedélyének késlekedése. Az események további menetét már ez sem akadályozhatta, mert a 2000 fős francia-lengyel had átkelt a Beszkiden, majd októberben az eléjük küldött bujdosókkal kiegészülve Nyalábvárnál /Ugocsa vármegyében/ megverték az ott állomásozó ellenséges csapatot. Elodázhatatlanná vált egy a hadsereg egyesítésére alkalmas föúr magánszemélyként történő kiküldése, miután Teleki Mihálynak a fejedelem parancsára meg kellett várnia a Porta engedélyét. Ebben a helyzetben esett a választás a már szeptemberben, a radnóti tanácsülésen ajánlkozó gróf Thököly Imrére, aki a Wes- selényi-felkelésben részvétellel vádolt apja halála után Erdélybe menekült, s ottani birtokain húzódott meg. Ily módon Thököly, mint a fejedelem hűbérese és a Fehérváron várakozó tanácsurak október 29- én a török követségből hazatért Székely Lászlótól tudták meg, hogy a vezér engedélyezte a fejedelmi segély kiküldését tavasszal, a hadsereg téli szállását a török hódoltsági területen és a bujdosó-francia tárgyalások folytatását.

20 Olveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

6 Történelmi Tár 1890. évf. 519. /továbbiakban 1. TT./