A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

omnia ita esse, uir exposita sunt, nec aliud remedium inveniri posse, testor esse recognosco. Debreczen, 6. okt. 1766. Georgius Kovács jur. geometra..." (Mindezt átvizsgálva tanúsítom, hogy mindez így van, ahogyan előterjesztettem, más védelmet találni nem lehet s mindezt átvizsgálva tanúsítom...)

208 Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

4. A folyószabályozás kezdeti lépései

A Tiszán és a Tiszántúl folyóin, gróf Széchenyi István fellépéséig alig is történik valami, mint ahogyan az a fentebb leírtakból is kitűnik. 1810-ben, egy Bronyevszkij Vladimír nevű orosz hadnagy körbeutazza Magyarországot, részben gyalog, részben bivalyháton s az erről készített útleírásában azt panaszolja, hogy e vidéken, „...a folytonos mocsarak miatt/.../annyi a légy és a szúnyog, hogy szinte nem is lehet védekezni ellenük...". Az 1782 és 1785 közötti években készült első, országos katonai felmérések térképei is azt tanúsítják, hogy a Hortobágy völgye, valamint a Sárrét, óriási, összefüggő vízzel és mocsarakkal borított terület. Hozzá kell tenni, hogy súlyosbítják a bajt a vízfolyásokon létesített vízi malmok gátjai. Ezek ugyanis a folyókon akadályozzák a hajózást, a kisebb vízfolyásokon pedig a meder idő előtti eliszaposodását okozzák. Példaként említhetjük, hogy ezekben az években a Szamoson mintegy 70 malomgát állja útját a víz szabad folyásának. Ennek ellenére, helyi kezdeményezésre, 1840-ig a Tiszán mintegy 300 km-nyi árvédelmi gát épül. Felismerve a pusztító árvizek elleni védekezés fontosságát, 1840-ben törvény mondja ki, hogy a folyók szabályozása országos teendő, másrészt pedig a folyókon történő bármilyen beavatkozás, vagy építés engedélyezéshez kötött.

Talán éppen az említett 1840-es törvény hatására, sorra kezdenek megalakulni a különböző folyószabályozási társaságok, elsősorban a Tisza szabályozására. Ugyancsak 1840-ben készül el az első, mintegy 11 km hosszú átvágás a Tiszán, Komorónál. 1846-ban pedig megalakul a „Tiszavölgyi Társulat", a következő „Szerzödvény” alapján: „...Alulírottak, áthah’a azon meggyőződéstől, hogy az egyetemes Tiszavölgy szabályozásának mind anyagi, mind szellemi jótékonysága, úgy a köz hasznára, mint különösen alulírt egyesekre megmérhetetlen; nem ködömben arról is meggyőződvén, hogy a nagyszerű vállalat sike- rítésére mostani viszonyaink között egyedül a Felséges Koronás Kirá