A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
18 tozást XIV. Lajos fegyveres támogatása eredményezett, aki a magyar- országi felkelés kirobbantásával két tűz közé akarta szorítani a császári erőket. A francia király megbízottja révén - az 1677. május 27-én megkötött varsói szerződés értelmében - Lengyelországban fogadott segélycsapatokat és a felkelők fizetésére segélypénzt küldött Magyar- országra. Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen 1674-ben a hódoltsági területen tartózkodó universitasba, communitasba szerveződő bujdosók Wesselényi Pál erdélyi nagyurat választották meg főgenerálisuknak. A had irányításának nehézségeire Teleki Mihály „Apológiájáéban utalt: „... holott egyébaránt is az a had rendetlen, és a prédához s prédáláshoz szokott, s szoktattatott, minden fenyíték nélkül, egymást nem értő had.”3 A váradi törökök a bihari területen ellenségesen kezelték a bujdosókat dacára annak, hogy szultáni parancs kötelezte őket a nem kívánt szomszédságra. Ez a magatartás egyenes folyamodványa a kialakult helyzetnek, hiszen a váradiak is a szultán által adományozott hódoltságból éltek. A török élődése azonban mértéktelen: „...az hatalmas nemzet előtt pedig nincsen az igazságra tekintet, mert neki csak az haszon és adomány az igazság.” A váradi pasa Wesselényiéktől a debreceni és a bihari kvártély ellenében 1675-ben 500, az ezt követő 3 EOE XVI. k.Bp., 1893.485.
