A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 15 A XVII. SZÁZAD VÉGI KURUC FELKELÉS ÉS DEBRECEN Ölveti Gábor D ebrecen a XVH sz. utolsó negyedében az alföldi települések között meghatározó szerepet töltött be. A gazdasági és szellemi központtá növekvő város jelentőségét tekintve a közeli Váradhoz hasonlatos, az egykori erdélyi végvárhoz, amely 1660-ban török megszállásakor a váradi szandzsákság székhelye lett. A szultán kincstári tulajdonába tartozó Debrecent azonban nem foglalta el a török, sőt helyőrséget sem küldött a városba. A 13 ezer lakosú város hatalmas kiterjedésű határral rendelkezett, ahol a szorgos emberi kezek nemcsak a termékeny szántóföldi kultúrát teremtették meg, de a nagyhírű állattartást is. A debreceni kereskedők a helyi és az országos vásárok állandó látogatói voltak, ahol nemcsak terményeiket és jószágaikat értékesítették, de a céhes ipar jól ismert termékeit is. A városi önkormányzat gazdag jövedelemből a töröknek éppúgy szolgáltatott élő és anyagi javakat, mint az erdélyi fejedelemségnek, amely 1619-től a 90-es évekig földesura volt Debrecennek. A város virágzó árutermelése és kereskedelme ezer szállal kötődött a váradi törökhöz, az erdélyi fejedelemséghez és nem kevésbé a Habsburg uralkodóház királyi Magyarországához. Debrecen a XVII. század végén e három nagyhatalom birodalmának határán fekszik és éppen ezért érdekeik ütközési területe is. A város sajátos helyzetéből következett kiszolgáltatottsága éppúgy, mint fennmaradása. Az erődítménnyel és helyőrséggel nem rendelkező Debrecen élénk gazdasága ellátta a térségben tartózkodó katonai egységeket. Ennek köszönhetően bár gyakran kifosztották a zsákmányra éhes katonák, de nem vált
