A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A debreceni törvényhatósági bizottság szervezete (1929-1944)
331 közgyűlés Péntek László nyilvántartónak nem adott engedélyt arra, hogy a Debrecen és Vidéke Mezőgazdáinak Hitelszövetkezeténél felügyelő-bizottsági tagságot viseljen, mivel a város ezzel a céggel anyagi érdekeltségben nem állt. A bizottsági közgyűlés 1925-ben határozott a Takarék és Hitelintézet Rt. részvénytöbbségének a megvásárlásáról. A városnak 1925-től gazdasági érdekeltsége volt a Debreceni Vásárpénztár Rt.-ben, elsőbbségi részvénytulajdona volt három 1937- ben felszámolt vasúttársaságban, 1944-ig nagyobb összegű törzsrész- vényt jegyzett a Debreceni Helyivasút Rt.-ben és a Debrecen- Nyírbátori HÉV Rt.-ben. A közgyűlés a felsorolt cégek igazgatóságaiba és felügyelő-bizottságaiba háromévente küldte ki saját jelöltjeit. A törvényhatóság bérleti viszonyban állt a Magyar Tógazdaság Rt.-vei, de a társaság országos érdekeltsége miatt a delegálás jogával nem kívánt élni. Ilyen esetekben a küldöttek teljesen legálisan képviselték a város anyagi érdekeit.22 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV A kisgyűlés, a szak- és felügyelő-bizottságok A „nyersvirilizmus” idején a kisgyűlés, mint szervezeti forma nem létezett, funkcióját lényegében az állandó bizottságok és a városi tanács látta el. A kisgyűlés hatáskörei közül legfontosabbak a törvényhatósági bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyek előkészítése és a testület tehermentesítése volt. Az 1929: XXX. te. értelmében a közgyűlés szabályrendeletileg 24 főben határozta meg a kisgyűlés létszámát és az ügyrendjét is, amely havonta egy alkalommal rendelte el az ülések megtartását. Az újszerű szervezeti struktúra miatt időnként hatásköri zavarok léptek fel. Például a belügyminiszter megsemmisítette a kisgyűlésnek azt a határozatát, amellyel vezető tisztviselőket rendelt ki a Debreceni Vásárpénztár Rt. igazgatóságába, felügyelő és végrehajtó bizottságaiba és figyelmeztetett arra, hogy ez a közgyűlés hatásköre. Hasonló eset fordult elő 1937-ben, amikor a kisgyűlés a magasfeszültségű földalatti kábelek és az alacsonyfeszültségű légkábelek létesítésére 4000 P rendkívüli hitelt szavazott meg. A belügyminiszter ismételten megsemmisítő rendeletet hozott és az ügyet átadta a 22 U.o. 548/1935. sz„ 1223.; u.o. 491/1934. sz„ 1110.; u.o. 606/1930. sz„ 1003- 1004.; u.o. 394/1937. sz„ 1047.; u.o. 395/1937. sz„ 1050.
