A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A debreceni törvényhatósági bizottság szervezete (1929-1944)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 325 Az 1925: XXVI. te. a szavazásra jogosultság kritériumaként előírta az iskolai cenzust, azaz a hat elemi elvégzésének kötelezettségét. Ez összhangban van azzal a magyarázattal, amely a választói jogot azokra terjeszti ki, „akik személyes arra valóságukkal, a köz irányában való érdemességükkel a jogot megszerezték...” A debreceni törvényhatóság a baranyai átirat kapcsán azzal sem értett egyet, hogy mindenki jogosult a törvényhatósági választásra, aki az országgyűlési képviselők választói névjegyzékében szerepel. A beleszólás jogát azoknak tartják fent, akik „különlegesebb és közelebbi” kapcsolatban állnak a törvényhatósággal.9 A bizottság állás- foglalásából kiderül annak a társadalmi csoportnak az arroganciája, amely hatalmi pozícióját igyekezett körülbástyázni. A választójogi törvények a szavazati jogot országosan a lakosság 28-30 %-ának biztosította, amely Debrecenben figyelemmel az 1941-es 125933 fős népességre és a közel 42000 választásra jogosultra, 33 %-ot jelentett. A választójognak a vagyon helyett a műveltségi szinthez kötése a jogosultak számát növelte, hiszen 1920-ban az összlakosságnak csak 11 %-át alkották. 10Ennek ellenére a 30-as évek végén még így is rendkívül alacsony volt a debreceni választók aránya. A közgyűlés 1929. július 12-én az 1929. évi XXX. te. alapján szabályrendeletet alkotott a törvényhatósági választókerületekről és az egyes kerületekben választható bizottsági tagok számáról. A belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendelet Debrecen területére 20 választókerületet állapított meg a korábbi hat, illetve hét kerülettel szemben. A 20 kerület 38, majd az 1938. évi belügyminiszteri rendelet értelmében 44 országgyűlési képviselő-választói szavazókor területére terjedt ki. Az új beosztás figyelembe véve a város 957 km2-es kiterjedését - ami a törvényhatósági jogú városok közül a legnagyobb - és a 117275 fős népességét, területileg reálisabb és arányosabb képviseletet eredményezett, mint a korábbi kerületi rendszer.11 9 U.o. 113/1925. sz., 106-109. 10 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp., 1978. 585. A helyi viszonyok jellemzésére: A virilizmus érvényesülése id. m. 136. és HBML IV.B.1404. 4. 32830/1938. IV. sz. 11 Közgyűlési jegyzőkönyv id. m. 300/1939. sz., 866.; Egyed István: A vidéki városi törvényhatóságok jogállása. In: A mai magyar város. Szerk., Mártonffy Károly. Bp., 1938. 61. /Továbbiakban: A mai magyar város id. m./; Az 1930. évi népszámlálás. I.rész, Szerk., a M. Kir, Központi Statisztikai Hivatal. Bp,, 1932. 299. _____________
