A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár Sesztina-Nagybákay Jenő
315 ra, a huszadik század végi ál-apokaliptikus hangulatban közvetlen emberbarátságukkal szinte dezantropomorf ködképeknek tűnnek, alakoknak, akik oly mértékben idealizáltnak tetszenek, hogy létezésük előtt idegenkedve állunk. Sesztina Jenő életútjának ezen bemutatása legfőbb kritikául azt kaphatná, hogy túlzottan egyoldalú: csak a jót, az eszmeit írtuk meg, a hús-vér emberalakból fároszt alkottunk. Talán... Most, a dolgozat elkészülte után néhány évvel ezért is gondoltunk arra, hogy a kiegészítések mellett - mutatis mutandis - változtatnunk kellene munkánk ezen arculatán, azonban végül mégsem tettük. Mindez nem azt jelenti, hogy Sesztina Jenőnek ne lettek volna hibái - hiszen hibákkal mindannyian küzdünk; azonban úgy véljük, érdemes egyszer végigolvasni ebben a formában is egy olyan ember élettörténetét, akiben annyi őszinteség rejlett, amennyinek csupán töredéke emberibbé változtatná századvégünk romló hangulatát - s mindaz, ami így kimaradt e nekrológból, az formálhat mindenki számára egyfajta saját példaképszerűt, hogy önállóan kiegészítve az arcot, felismerhessük, ha valamikor netán mégis találkozunk vele - hiszen még létezhetnek Sesztinák, ha csak kevesen is. Mert mi vagyunk az ország, s nem a térképen szereplő hatalmasságok neveivel fémjelzett határok számítanak, mi alakítjuk önmagunkat, az eredmény bennünket tükröz - Sesztina Jenő ezt felismerte; vajon képesek vagyunk-e mi is megtenni ugyanezt...? Végezetül - mintegy zárás képpen - hadd fessünk még néhány rövid életképet Sesztina-Nagybákay Jenőről: Szelíd ember volt, sohasem méltányolta az udvariatlan durvaságot. Például történt egyszer, hogy a vaskereskedés udvarán rakodás közben a durva káromkodásairól ismert Mike bácsi éppen az ő ablaka alatt mondott egy fülsértő megjegyzést. Erre Sesztina Jenő hirtelen kinyúlt az ablakon, és íziben egy hatalmas pofont adott Mike bácsinak ekként „honorálva” sértő tapintatlanságát. Az öreg Mike - az anekdota szerint - úgy meglepődött, hogy még meg is köszönte a váratlan fenyítést73. Kedvessége, környezete iránti figyelmessége egész életén át jellemezte. Nem telt el nap tavasztól késő őszig, hogy ne vitt volna Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 73 Nagybákgy Antal Zelmos: Részletek... i.m. 172. p. alapján.
