A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története
adja, melyet ha nem cselekszik keményen meg fog bűntetteim. Ezen parancsolat a czigány tizedesnek tudtára adatott.”5 A legkülönbözőbb császári és helyhatósági rendeletek sem tudták a cigányok vándorlását és kóborlását megakadályozni. Hajdúböszörmény város jegyzője által felvett jegyzőkönyv szerint 1856-ban a Szarvasi Járásból 57 fős cigánycsapat érkezett a városba, férfiak, nők, gyermekek vegyesen a Szarvasi Járás által kiállított hivatalos útlevéllel - több útlevélben a név kaparva, javítva volt - a foglalkozásukat tekintve kolompárság volt beírva, ami edényfoltozókat jelent. „Említett mesterségüket itten is gyakorolni kívánván, több házakat látogattak meg városunkban, és alig kikerülendő zsarolásuk által sikerült is nékik a meglátogatott lakásokból munkákat nyerni, melyek felvállalásánál magukat a felvállalt munkák panasztalan és megelégedést érzendő módoni teljesítését kötelezték, azonban az általuk kizsarolt magas árakhoz képest a munkák valódi csalásnak tekintendők, mert az ígért rézzeli foltozás helyett vassal foltoztak, és a vasfoltokat veres földdel kenték be, hogy rézhez hasonlítsanak... az ily csoportos vándorlások a fennálló rendőri szabályokkal nem hangzanak egybe, mivel számtalan szomorú példák mutatják azt, hogy a hasonló csoportok - főleg oly tekintélyes számmal, mint a községünk alá érkezett banda - a közbátorságra veszélyesek: ezen okoknál fogva hivatalos kötelességünknek ismertük a kérdéses cigánybandát letartóztatni, annál inkább, mert útleveleik megvizsgálása alkalmával azok között kettőt dörzsölés által szembetünőleg meghamisítottnak lenni tapasztaltunk... az útlevelek szerint a családokat, az útleveleknek és marhaleveleknek is alázatos beterjesztése mellett ezennel további bölcs intézkedés végett kötelességünk.”6 A hadnagy hivatalához küldött beadványok szerint évente „ tavasztól őszig” - több vándorló cigánycsapat érkezett a városba, akikkel szemben megfelelő intézkedésre volt szükség. Ez jellemző volt a Hajdúkerület mind a hat városára, ezért Sillye Gábor főkapitány 1863. február 27-én a Magy. kir. Helytartótanács leirata alapján az alábbi felhívást intézte a tanácshoz: „Miután a szomszéd koronaországok helytartóságaitól azon panasz érkezett, hogy a magyarországi cigányok Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV________________________________£2. 5 HBML.HbFl. V.A. l/а. 6.k. 1792. 697. sz. 6 HBML.HbFl. V.B. 48/c. 3.d. 689. sz.
