A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
219 becsületszavára mit sem lehet adni, és elkészítette jelentését a Debreceni Tanács számára. Ebben megállapították, hogy a szoboszlóiak már nem akarják az Árokszegi terület felosztását, továbbra is ragaszkodnak a nádori bíróság illetékességéhez, s kérték a az egész tárgyalássorozat további elhalasztását. A debreceni tanács ezek után is passzív maradt. Történnie kellett ismét valaminek, hogy az ügy a holtpontról elmozduljon. 1848. október végén a szoboszlóiak újból önként bíráskodtak igazuk védelmében. Citra halomtól a másik két határdombig egyenes vonalat szántottak, kijelölve ezzel az általuk jónak tartott határvonalat. A debrecenieket ez alkalommal sem értesítették. S kezdődött minden elölről. Jéger József debreceni gazda bejelentette az újabb foglalást, a debreceni tanács a károk megállapítására ismét kiküldte bizottságát. A bizottság felmérte a kárt, megállapította, hogy egy ölnyivel ismét beljebb szántottak a debreceniek földjébe. A debreceni tanács ismét felállította a korábbi - némileg kibővített - tárgyalóküldöttséget, amelynek tagjai voltak: Nagy Sándor tanácsnok, magán levéltárnok, Csáthy Károly tanácsnok, Detrich Miklós képviselő és a korábbi bizottság tagjai. Megbízták őket a „félbeszakadt egyesség tökéletességre való vitelével”. Ha nem jönne létre most sem az egyesség - mondták -, akkor ismételten a foglalások meggátolására törekedjenek. Nem történt azonban semmi. Eltelt ismét egy év, a szabadság- harc elbukott. Szoboszló 1849. november végén újabb területeket foglalt el a debreceniektől: beszántatta a határúiként általa kijelölt területet záró, a debreceniek földjei felé eső árkokat. A debreceniek ismételten kijelölt bizottsága a leesett nagy hó miatt nem tudta a károkat felmérni, erre csak 1850. február 27-én került sor. A bizottság, felmérve minden földterületet, azt állapította meg, hogy a korábbiakhoz képest a szoboszlóiak nem jöttek beljebb a debreceni birtokok területében. 1850. áprilisában a szoboszlóiak a korábbi egyesség során kijelölt utat szántották fel több helyen - keresztbe! A debreceni tanács ezután a barátságtalan lépés után döntött úgy, hogy Uray Bálint udvari tanácsoshoz, Debrecen Kerületi Császári Királyi Főispánhoz, kerületi biztoshoz fordul az ügy végleges lezárása miatt. Összegyűjtették az összes iratot, amely e témában keletkezett, s másolatban megküldték azokat a kerületi hivatalnak. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
