A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
217 5-én ismét tárgyalásba kezdtek, s talán az akkori hajdúk - vélt vagy valós - társadalmi állására is jellemző az, hogy módosító javaslataikban tartalmi változtatás szinte egyáltalán nem történt, de minden egyes birtok megnevezése esetében hangsúlyozták, hogy „Szoboszlói Hajdú birtok”-ról van szó. A végső egyezséglevél azt is kimondta, hogy „az 1846-ik év October 7-én kezdett rövid vissza helyheztetési pör utján tárgyalt kérdéseknek és viszályoknak barátságos utón véget vetni kívánván: egymás között következő megmásolhatatlan egyességre léptünk ...” A szoboszlóiak a megújított barátságra tekintettel kérték, hogy az elkobzott lovakat adják ki a debreceniek. A nagy örömben ez is megtörtént, minden kártérítési igény nélkül. Fellélegezhettek tehát mindkét fél érintettjei, a megkárosított gazdák és a tanácsurak is. A két példányban elkészült egyesség- levél egyik darabjával a szoboszlói küldöttség hazament, becsületszavukra ígérvén, hogy azt ünnepélyes keretek között a képviselőtestület előtt aláírják, lepecsételik, majd az okmányok kicserélésére visszahozzák. Szoboszló a lovakat visszakapta, az egyezség levelet azonban nem hozta vissza. A debreceniek vártak, vártak, és csak az év vége felé határozták el magukat cselekvésre. Levélben felszólították a szoboszlóiakat, hogy jelenjenek meg szándékaik tisztázására Debrecenben. Kiss János hadnagy levelében december 30-át jelölte meg a szoboszlóiak Debrecenbe jövetele napjául. A találkozóra valószínű, hogy sor is került, de mint ahogy azt a debreceniek írták 1850-ben Uray Bálint kerületi biztoshoz írt levelükben: „siker nélkül enyészett el.” 1848 ismét új helyzetet teremtett. A debreceni tanácskozó küldöttség februárban kérte a szoboszlóiakat, hogy írják alá az egyezséget. Az aláírás helyett azonban azt a kérést terjesztették elő a szoboszlóiak, hogy Debrecen a szabolcsi vagy más vármegyei bíróság helyett, a későbbi vitás esetekben a nádori bíróságot ismerje el. Ezt a debreceniek nem fogadhatták el, mert ezzel elismerték volna, hogy a vitatott földterület Hajdú birtok, s továbbra is ragaszkodtak a törvényes bíróság illetékességéhez. A debreceniek újból vártak a szoboszlóiak állásfoglalására. A forradalom győzelme után, Nagy Sándor debreceni tanácsnok, a tárHajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
