A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
80 M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes... Szabolcs/ 79 esetben 66 különböző település nevét olvashattuk. A többször ismétlődő helynevek Szatmár (6), Diószeg (6) Beregszász (4), Somlyó (4), Egyek (3), míg a többi egy-két esetben fordul elő. A helynevek alapján megállapítható, hogy a legtöbb közülük Debrecen környékére vonatkozik (Egyek, Újváros, Böszörmény, Acsád, Eszlár, Pályi, Bagos, Sáránd, Kálló, Nánás, Püspökladány, Margita, Lugos, Hadház stb). Elvétve előfordul dunántúli helynév (Bonyha Baranya m.) vagy Duna-Tisza köze (Kecskemét), szórványosan Erdély, Felvidék (Marosvásárhely, Nagybánya, Eperjes stb.) A többi esetben valószínűsíthetjük, hogy debreceniek a vádlottak. így a debreceni - idegen arány férfiak esetében 503/86 , míg nőknél 66/15 volt, összesítve pedig 569/101, azaz 5,6-szer több a helybeli vádlott. Az idegenek között csak egyetlen "családi" esetre találtunk (feleségét káromolta, kitiltották érte). Az idegenek legtöbbje inasként, szegődött szolgaként, pásztorként, vásárra érkezőként tartózkodott itt, s a cselekmények között a csapszéki, fogadóbeli összetűzések, szolga-gazda közti konfliktusok, utcai randalírozás, összetűzés a kapusokkal, vámosokkal, temetőbeli paráználkodás szerepelt. A bíróság büntetései között idegenekkel szemben gyakrabban alkalmazta mellékbüntetésként a kitiltást (Acsád, Újváros, Beregszász, Türkeve, Lugos, Kecskemét, Egyek, Várad stb.), koldusok, cigányok, paráznák esetében sosem feledkezve meg róla. Nyilván ezért visszaesőt sem igen találunk az idegenek között, legfeljebb olyan proscribáltat, aki visszaszökött. (Ez utóbbi inkább a nőkre volt jellemző.) A férfiakra vonatkozó adatok alapján a tárgyalt bűncselekmények jellegzetes férfi elkövetője helybeli, a városi társadalom alsóbb rétegeiből kikerülő, polgárjoggal nem rendelkező felnőtt, aki tettéért (mely leggyakrabban közönséges káromkodás) 24, esetleg 30 pálcaütéssel bűnhődött. Végezetül a vizsgált periódusra vonatkozóan megállapítható, hogy a pestisjárvány utáni éveket követően az 1742. év mélypontot jelent a tárgyalások, ügyek, vádlottak számában egyaránt.78 Nem véletlen, ez a rettegett pestis visszatérésének éve, amikor a magisztrátus újabb megelőző intézkedéseket tett, a bíráskodás sem volt folyamatos, a tárgyalási napok száma kevesebb volt, a vallásellenes ügyek száma is csökkent. A következő évtől kezdve visszaáll a megszokott rend és szigor, s innentől kezdve egyenletes ill. lassú emelkedést mutatnak a számok, de ez nem a lakosság erkölcseinek romlását, vagy az ítélke78 Vő.: a dolgozat I. részében: 1-2.táblázat, i. m. 89-90.
