A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
75 azért ítélték 3 napi börtönre 1742 februárjában, mert előző év húsvét- ján Böszörményben káromkodott, bár ezt részben tagadta. Az ügyész külön nyomoztatott Böszörményben is, s az ott készített vizsgálati jegyzőkönyv alapján hoztak ítéletet.54 A másik esetben Tikos Istvánról igazolódott be, hogy marhaeladáskor "a tótnak anyját művelte, attával, tüzes bombival hányatta", s ezért Tikost "szorosan" megintették, hogy "a N. Tanács és N. Communitas becsületit maga előtt viselje".55 A cívisek közt előfordult, hogy kisebb ügyben is ügyvédet fogadtak, mint pl. Csonka Tamás fazekas 1744-ben, aki előző évi káromkodásáért - hogy fazekas társát, Ilyés Istvánt teremtettézte - prókátora, Jeney András által kért bocsánatot és engedelmet. Ügyvédi segítséggel is egy hetet kapott.56 Már a cívisek neve mellett is több esetben szerepel a foglalkozás megnevezése, de az összes vádlott között (a nőkről már volt szó) 80 esetben iparossággal, 67 esetben mezőgazdasággal, városi szolgálattal vagy egyéb mással kapcsolatos bejegyzést találtunk. Ez együttesen is csak legfeljebb a vádlottak 1/4 részére vonatkozik, s a többiek munkájáról nincs konkrét adatunk. A kocsisok között találtunk a legtöbb káromkodóra, szám szerint 13-ra. A káromkodás az oktalan állatokkal való bánás gyakori velejárója, így tekintve az évi 1 legfeljebb 2 bíróság elé kerülő kocsis-ügy nem túl sok. A tárgyalt periódusban a csizmadiák szűcsök, kovácsok, fazekasok, kötélverök, molnárok között volt még több káromkodó, míg az ötvösök, szabók, vargák, szappanfőzők, lakatosok, kerékgyártók, szíjgyártók közül szakmánként 2-3 ember, s elvétve 1-1 asztalos, serfőző, gombkötő, takács, esztergályos, mészáros. 1750-ben a beregszászi Kis Istvánt N. Baranyai Sámuel úr kocsisát 36 pálcára és örökös kitiltásra ítélték, mivel a káromkodás a szavajárása volt.571747-ben a margitai Kovács György kocsis gazdájára támadt, részegségével mentette magát, de engedetlenségéért és káromkodásáért 30 pálcát kapott.58 Számtalan példa van mester, gazda, gazdasszony és inas közötti konfliktusra. 1745-ben Szathmári György vargainas már részegen ment haza a gazdáékhoz, ott szidta őket Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 54IV. A. 1018. e. 5. k. 434.1742. febr. 17., IV. A. 1018. g. 26.1742. Nr. 10. 55IV. A. 1018. e. 5. k. 648. 1743. aug. 24. 56 Uo. 793.1744. dec. 5. 57IV. A. 1018. e. 6. k. 658.1750. aug. 26. 58 Uo. 331.1747. szept. 4.
