A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Varga Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekérvényesítési küzdelmei a korai Kádár-korszakban
252 Varga Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági ... a mintaalapszabályt. Dögeiék ezt a szituációt azért tartották különösen veszélyesnek, mert szerintük e helyi kezdeményezések a központi irányítás hatóerejét nagymértékben gyengítették. E problémának egy aktuális és egy jövőbeli vetületére hívták fel leginkább a figyelmet. Az első arra vonatkozott, hogy a begyűjtésről a felvásárlási rendszerre való áttéréssel, az új gazdasági feltételek közepette a tsz-ek irányában a maradék-elvű jövedelemelosztás volt a legfőbb megtestesítője az állami akaratnak. Ugyanakkor a jövedelemrészesedés terén kiformálódott helyi megoldások éppen ennek működését bizonytalanították el. Ugyanis minden részes műveléssel, mind az évközbeni természetbeni premizálással kijátszhatóvá vált a maradék-elv, azaz a tagsági igények kielégítése megelőzte az állami kötelezettségek teljesítését. Ez a probléma a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén már 1957 novemberében előkerült. Fülöp Imre, a Mezőgazdasági Osztály vezetője elmondta, hogy „... a tsz zárszámadási hiányok abból is adódnak, hogy túlzott mértékben történik előleg kiosztás, tehát a kötelezettségek rendezése előtt a tsz tagok elsősorban magukat elégítik ki.”24 Ráadásul a tagsághoz kiáramló nagymennyiségű termény csökkentette a tsz-ek áruértékesítési tevékenységét is az állam felé. 1957-ben a Hajdú-Bihar megyei tsz-ek a búza 55, az árpa 52, a kukorica 42, a burgonya 49, a szálastakarmányok 28 %-át osztották szét a tagok között. Ilyen módon egy munkaegységre 1957-ben kukoricából, szálastakarmányból háromszor, árpából, zabból, burgonyából pedig kétszer több terményt osztottak, mint például 1955- ben.25 E fejleményeket távlatilag tehát azért látták aggasztónak, mert tartottak attól, hogy egy későbbi nagyszabású kollektivizálás során az 1956 októbere után továbbműködő, az állam érdekeire nem túlságosan figyelő téeszek példáját veszik majd át az újonnan létrejövő szövetkezetek. Az FM vezetői a termelőszövetkezeti „elhajlások” felszámolásáért indított küzdelemben nemcsak a saját, hanem a tanácsapparátust, pontosabban annak mezőgazdasági osztályait is felhasználták. Éppen e HBML. XXIII. 2. 6.k. Jelentés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1956/57. évi zárszámadás készítéséről. (HBMT. VB. Mezőgazdasági Osztály) 1957. november 14. 25 HBML. XXIII. 2. 7.k. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete és feladata Hajdú-Bihar megyében. (HBMT. VB. Mezőgazdasági Osztály) 1958. január 24.
