A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak Debrecenben a XIX. század végéig
166 Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak... északi sarkáig s innen Sámson határáig. A mátai út a "...Köntösgáttól egyenesen vezet Ondódig s szélessége 22 öl /kb. 42 m/. A szoboszlói országút "a Miklós utcai sorompótól egyenesen vezettetnék a szíkgáti cserépgyárig...", majd onnan a vasúti átjáróig, együtt a szováti úttal s innen fordul Ondód felé 15 öl szélesen /kb. 29 m/. A felsorolás tartalmazza még a Hosszúpályi, Diószeg, Léta vagy Álmosd, Alsó Vámospércs, Acsád, Lalkány és Lököny felé kivezető utak vonalának rendezését. "...Megemlítvén, hogy az utak mindkét oldalán hozandó árkok helyéül a fentebb kitett szélességű út mellett mindenik felül 1-1 öl tér kihagyandó /.../ az utaknak kihasítása s szélein árkokkali ellátása..." tekintetében. 1876-ban napirendre kerül a terménypiacnak a Főpiacról történő kihelyezése s a tér rendezése és kikövezése. Ezzel egyidőben, talán első ízben merül fel a lóvonatú, városi helyi vasútnak létesítése. A magisztrátus határozatban ki is mondja, hogy a főtér burkolati tervét "...a vaspályávali szerves összeköttetéssel..." kell elkészíteni. Elhatározzák, hogy a "tramway"-t a Piac utca mindkét oldalán kell vezetni az indóháztól a nagyerdői fiirdőházig. E fővonalból kell szárnyvonalakat bocsátani a Széchenyi- és Hatvan utcákra. Ekkor kerül szóba a Főpiac terének befásítása is, aminek több ellenzője akad abból a megfontolásból, hogy a fák eltakarnák a szép és impozáns nagytemplomot. A vita miatt a tér rendezése egyenlőre elmarad. Helyette kikövezik a Hagyma-teret /ma Dósa-nádor tér/. A Főpiac-térre csak 10 év múlva kerül sor. Talán elsőként kerül "asphalt" a városban a kistemplom körüli járdákra, melynek szerkezetéről is tudunk: 3" vastag /8 cm/ betonra 3/4" vastag /2 cm/ "asphalt-burok" kerül, a járda szegélye pedig legalább 6" széles /16 cm/ "piszki márványból" készül.31 Az 1880-as évek végén a kőutak kiépítése veszít lendületéből annak ellenére, hogy a városnak ekkor már állandó jellegű kivitelező partnere van, Hermann Reichmann személyében. Reichmann szerződésben kötelezte magát, hogy a kövezésekhez kizárólag Tokaj "hidegoldali trachyt-kövét" használja. Az említett lanyhulásban közrejátszott ez évek csapadékos időjárása, amely az utak jelentős részét tönkretette. A helyreállításnál elsőként "...csakis az életveszélyes és teljes járhatatlan helyek járhatóvá tételére szorítkoznak. Ezen okulva úgy határoznak, hogy "...a homokon összegyűlő nagy vizek az úttöltéseket gyakran megrongálván /.../ az utak mellyékének fűzfákkal való be31 M.e. 1877.-209/614.
