A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Virilizmus érvényesülése a debreceni törvényhatósági bizottság szervezetében (1872-1929)
149 sára, évközi üresedéskor a póttagok behívására; a képviselőválasztások lebonyolításához pedig meghatározta az időpontot, a kihirdetés rendjét és a választókerületek mindegyikébe választási elnökből és két bizottsági tagból álló választási bizottságokat küldött ki. A városi tanács főtisztviselőinek és a 286 bizottsági tagnak a részvételével zajló közgyűlés ünnepi eseménye volt a király által kinevezett főispán beiktatása, melyre más törvényhatóságok képviselőit is meghívták. Hasonlóan ünnepélyes körülmények között zajlottak a hatévente megtartott tisztújítások, melynek legfontosabb aktusa a polgármester választás volt. A polgármester a tisztikar nevében lemondott és ennek külső jeleként a rábízott hatósági jelvényt, a város pecsétjét a főispánnak átadta. A főispán-elnök jegyzőt és tisztiügyészt nevezett ki erre az alkalomra, majd sor került a hattagú kijelölő választmány megalakítására. Az állásra szóban, vagy Írásban jelentkezők, tehát pályázók közül ez a választmány jelölte ki a posztra alkalmas személyeket. így történt a többi tisztviselő kijelölése is, majd a képviselőtestület szótöbbséggel választott. Hosszú ideig gyakorlat volt, hogy a tisztújításkor megalakított kijelölő választmány működött közre az időközi választásoknál is, de 1911-től már minden egyes tisztválasztási alkalomra új választmányt jelöltek ki.42 A bizottságok névsorát a tanács képviseletében a polgármester terjesztette be és a közgyűlés vagy nyílt szavazással, vagy szavazatlapok révén határozott az összetételükről. A törvényes rendelkezések azonban a közigazgatási bizottság és a központi választmány esetében mindig titkos, szavazatlapokkal történő választást határozott meg. Érdekességként említhető meg egy 1910-ben történt esemény, amikor a közgyűlésen egyszerre választották meg a két szavazatszedő bizottságot úgy, hogy az egyiknél a közigazgatási bizottság, a másiknál a központi választmány tagjaira lehetett voksolni. Ez a más törvényhatóságnál már kialakult eljárás azonban egészen újszerűnek bizonyult.43 Minden esetben a közgyűlés döntésének meghozatalához elégséges volt a szótöbbség, kivéve például a városi ingatlan elidegenítését, ilyenkor ugyanis az 1886: XXL te. 110.§-a értelmében a képviselőtestület felének az igen szavazatára volt szükség. Például 1899-ben a Simonffy utcai piac létesítésekor ingatlanokat kívánt a város megvásáHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 42 HBML IV.B. 1403/a.32. 214/1911. bkgy. 43 HBML IV.B. 1403/a.31. 450/1910. bkgy.
