A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)

95 Naplója, levelei egyértelműen tanúsítják: 1823 tavaszán nem ugyanaz a Széchenyi István érkezett vissza Diószegre, aki bő másfél évvel azelőtt eltávozott. Megváltozott a hadsereghez való viszonya, másként gondolkozott a gazdálkodásról, immár elmélyülten foglal­koztatta az ország válságos politikai helyzete, tudatosabban választotta meg olvasmányait stb. Egyáltalán: szinte minden cselekedetében meg­fontoltabb lett. Mozgalmasan kezdődtek újabb szolgálatának napjai. Egy parancs folytán már május 18-án Debrecenbe ment, onnan dandárparancsno­kával, Illésy Sándor gróf vezérőrnaggyal május 21-én a Szabolcs vár­megyei Téglásra, majd 23-án Nyíregyházán Máriássy András báró (1759-1846) altábornagy hadosztályparancsnoknál tettek tisztelgő lá­togatást.* 10 Tégláson az ottani földbirtokos, Bek Pál (1761-1827) kama­rás és királyi tanácsos fogadta őket. Széchenyi fenntartásos, a parve- nüknek szóló elismeréssel állapította meg róla, hogy „egy magyar vi­lágfi”, aki ügyessége által emelkedett magasra.11 2 Május 26-án érkezett vissza Diószegre. S beletörődve sorsába, ezután berendezkedett a kis mezővárosban és végezte századparancs­noki teendőit. Naplóját és leveleit olvasva feltűnő a közömbössége az ezredbeli dolgokkal kapcsolatban. Például ezúttal semmit sem írt tiszttársairól, elmaradtak a közös mulatozások, ritkábban lovagolt be Debrecenbe és hiába keressük a két-három évvel korábbi gondolatokat a hadsereg általa elképzelt reformjairól. Arról talán mégis értesült, hogy Bihar megyének és Diószegnek milyen súlyos gondjai voltak ezen a tavaszon a katonaság ellátásában. Az előző évi szűk termés és a hosszú tél miatt a széna elfogyott, ezért a megyei közgyűlés május 24- én azt kérte a Helytartótanácstól, hogy a katonaság a betakarítás után rögtön fogadja el az új szénát és legalább egy századot helyezzenek el Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII Gróf Széchenyi István élete és működése 1820 és 1825 közt. = Széchenyi, 1926. XLVIII., XCVII., CXXII-CXXIII., CXXXIII. p. (a továbbiakban: Viszota, 1926). 10 Széchenyi, 1926. 369 p.; Bártfai Szabó, 1943. 1. köt. 44 p. (levele Wesselényi Miklóshoz, Debrecen, 1823. máj. 19.). Ács Tibor e levélre hivatkozva úgy véli (Ács, 1994. 232 p.), Széchenyi azért látogatta meg dandár- és hadosztályparancsnokát, hogy megnyerje őket őrnagyi előléptetésének támogatására; ez a levélből nem olvasható ki, naplójából úgy tűnik, nem ő kezdeményezte az utat, hanem parancsot teljesített. " Széchenyi, 1926. 369 p. - saját fordítás. Ő Beck-et ír, de a helyes névalak a bek. i2 Széchenyi, 1978. 299 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom