A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 69 bejelentést elmulasztókat pénzbírsággal (3 márka) sújtja. Ezt a törvényt „megújítandónak s megtartandónak” határozza I. Lipót az 1659:42.te.-ben, majd ugyancsak megerősíti III. Károly 1723-ban a 110.te.-ben: „Az istenkáromlók ellen a tételes hazai törvények szorosan megtartandók”. A II. Rákóczi György fejedelem által 1653-ban kiadott erdélyi törvénykönyvben, az Approbátákban törvényalkotók új jelenségként konstatálják az istenkáromlás, szitkozódás elszaporodását: „Isten ellen való káromkodó és hallani is irtózásra való szitkozódások kezdettenek bészármazni csak nem régen hazánkban”.7 A kemény büntetés a bűntett nemétől és mivoltától függött, de akár halálos is lehetett. Az Approbáták folytatásának tekintett Compilátákban 1669-ben I. Apafi Mihály fejedelem újfent törvénykezik a káromkodókról, szitkozódók- ról. A törvény szerint a nem nemes embert az elkövetés helyén kell bíróság elé állítani, s a szitkok mivoltához képest elítélni, míg nemes embert, kiváltságoltakat a lakhelye szerint illetékes magisztrátusnak kell kérdőre vonni. Nemes ember ellen jobbágy nem tanúskodhat.8 Míg az erdélyi törvénykönyvekre kevesebb hivatkozás történik a magyar büntetőgyakorlatban, addig az Alsó-Ausztria számára III. Fer- dinánd császár által Bécsben 1656-ban szentesített büntető törvény- könyvre - a Praxis Criminalisra - annál több. Nyilvánvalóan azért is, mert az első, 1696-os Corpus Juris kiadástól kezdve függelékként mellékelték minden egyes törvénykiadáshoz egészen 1844-ig.9 Bár az osztrák törvénykönyvet Magyarországon sohasem szentesítették, mégis rendkívüli szigorúságával szokásjogi úton hatott a magyar ítélkezési gyakorlatra. A Praxis Criminalis 59. articulusa vonatkozik az isteni világrend megsértőire, az istenkáromlókra, káromkodókra, megkülönböztetve az egyszeri és többszöri elkövetést, az enyhébb káromkodást és az „irtóztató” istenkáromlásokat (59.art.5,7,8,10.§) Ameny- nyiben a vádlott „világos bizonyságok” után is tagadna, kínzással - a törvénykönyv 6 fokozatú tortúrát ismer - kell vallomásra kényszeríte7 Approbatae Constitutiones, Erdélyországnak és Magyarország hozzákapcsolt részeinek jóváhagyott végzeményei III.47.czim Articulus.XXll.=Magyar törvénytár,Erdélyi törvénycikkek ford.:Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen Bp.1900. s Compilatae Constitutiones,Erdélyországnak és Magyaro. hozzákapcsolt részeinek összegyűjtött végzeményei III.14.czim Articulus.il. = Magyar Törvénytáram. 9 Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László:Magyar állam- és jogtörténet. Bp.1978.268.
