A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Erkölcsi problémák és bűncselekmények adatai a XVIII. század első felében Bihar vármegyében
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 55 patrónus is, gróf Teleki Sándor, aki megalkotta a maga egyházfegyelmi szabályzatait 1708-ban. A különböző zsinatok is foglalkoztak egyház-fegyelmezési kérdésekkel. Az 1646-os szatmárnémeti zsinaton megfogalmazott „Geleji kánonoknak” is jelentős szerepe volt. A leglényegesebbek voltak azonban Hercegszőllősi Gábor alsó dunamelléki püspök 1613-ban kiadott eklézsiái törvényei, az ún. „Hercegszőllősi kánonok”. Ezek az egyházfegyelem dolgában sokáig például szolgáltak. Tartalmukat tekintve sok külső hatalmi fenyítés van bennük, az egyházi és világi hatalom határait azonban nem állapíthatják meg tisztán. Az egyházfegyelem kérdései az 1715-ös Tarczali cikkekben, az 1734. évi „Zoványi kánonokban” és a tiszáninneni 1735. évi egyházkerületi határozatokban is súlyuknak megfelelően vannak jelen. A tiszáninneni kerületben az 1746-os „Generális deputatio” végzéseit kell megemlíteni. A dunántúli Felsőőrsön a református lelkészek 1707-ben tartották meg kerületi zsinatukat. Elsősorban az egyházi fegyelem megerősítését követelte a zsinat. Erélyesen kikeltek a káromkodás ellen, a fajtalanság és az ünneprontás ellen. Elítélték a divatozó táncot, a zenét és a zajos mulatságokat. A zsinatok állásfoglalásainak kapcsán a különböző vétkek felsorolása is megtörténik. Akik az egyházi bíróság elé kerültek, azoknak a következő vétkeik voltak: káromkodás, szitkozódás, ünnepi és vasárnapi munka, templomkerülés, az úrvacsorázás elhanyagolása, rendetlen templomi viselkedés, tiltott udvarlás, a jegyesség indokolatlan felbontása, házastársak civódása és különféle, házasságon kívüli nemi élet, szülőkkel szembeni tiszteletс о lenség, kocsmázás, korhelykedés, nyilvános botrányokozás.' A protestáns egyházfegyelem körébe tartozó egyik büntető eljárás volt az eklézsiakövetés. Ezt az eljárást az egész magyar nyelvterületen alkalmazták, kezdetben a házasságtörőkkel, később szinte minden egyházi és világi bűnössel szemben fő vagy mellékbüntetésként. A bűnösséget a presbitérium állapította meg és egyúttal a büntetést is kiszabta. A bűnöst istentisztelet alkalmával a templomban egy különálló fekete székre ültették, vagy a szószék mellé állítva, a gyülekezetnek háttal, fekete kendővel borították le, majd a pap bűnösségének említése mellett a szószékről bűnbocsánatra hívta fel. Ekkor hangosan és nyilvánosan meg kellett vallania bűnét és bünbocsánatért kellett Illyés E.: Egyházfegyelem...i.m.: 94-98, 119-120, 124. old., Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai, Veszprém., 1992. 87. old.
