A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Erkölcsi problémák és bűncselekmények adatai a XVIII. század első felében Bihar vármegyében
50 Major Zoltán László: Erkölcsi problémák és bűncselekmények... lakosok kaszálóinak „háborítása”, széna és lovak zálogba foglalása.46 Kölgyesi Ferenc 1747. június 28-án az alispánhoz írt levelében azt panaszolja, hogy a váncsodi úton szénagyűjtés közben rúddal, mind őt, mind szolgáját megverték. A verekedők végül a vármegye tömlöcébe kerültek.47 * 49 Nagykerekiben a serfőző előtt történt verekedés 1748-ban. Bodnár István minden ok nélkül megverte Hergész Mihály fiát, Miklóst. Az eddigiekben előfordult bűnesetek, a verekedéseket kivéve, a súlyos bűncselekmények kategóriájába tartoztak. Felvetődik a kérdés, hogy milyen büntetéseket szabtak ki a hatóságok az elkövetőkre. Az emberölésért, mint főbenjáró bűnért halálbüntetés járt, melynek célja az elrettentés és a kegyetlen megtorlás. A megyék és az úriszékek azonban a közbiztonság átmeneti romlása vagy egyéb okok miatti bosszúszomjtól indíttatva, az elrettentésre törekedve gyakran küldtek tömegesen akasztófára embereket. A lopásért, rablásért a XVII. században hamar megszületett az ítélet, fel kell akasztani a tolvajt. A városi magistrátusoknál is járhatott halálbüntetés a lopásért. Ez a büntetés is enyhült időközben. A tolvajt kalodába zárták, s utána 40-50 kemény pálca- vagy korbácsütést mértek rá. Az ítéletekben a testi fenyítés és tömlöcözés általában együtt fordult elő. Leggyakoribbak az állatlopások voltak és ezeket büntették a legszigorúbban is. „Több tetemes tolvajlások” esetén az úriszék többször halálbüntetést javasolt. A verekedésbe keveredett nemesek ügyét az úriszék nem egyszer terjesztette fel elmarasztaló „ajánlással”. A verekedésért általában pálca- , bot- vagy korbácsütés járt. Egyes megyékben és uradalmakban gyakran megtörtént, hogy egy-egy kocsmai verekedés után tucatjával vetettek börtönbe fiatalokat, hogy aztán néhány heti fogvatartás után 20- 40-50 bottal „javulásra intsék” őket.46 46 HBML. IV. A. 6/d. 8.cs. No. 366., 1739. jan. 12., U.o. No. 363., 1739. jún. 20. 47 HBML. IV. A. 6/b. 1 .d. No. 52., 1747. jún. 28. 4R HBML. IV. A. 6/f. l.d. No. 14., 1748. aug. 20. 49 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Szerk.: Csizmadia A.. Bp. 1978. 266. old., Hajdú Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében. L.Sz. 1988/1. 28-30. old..., Bogdán István: Régi magyar mesterségek. Bp. 1973. 123. old., Rácz István: A hajdúszabadság birtokában. In.: Hajdúböszörmény története., Debrecen, 1973., Szerk.: Szendrev István. 107.old., Kovács Ágnes: A mezővárosi önkormányzat és a földesúri joghatóság a dél-alföldi Károlyi uradal
