A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Szilágyi Gáborné: A debreceni óvodák építéstörténete (1844-1948)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 219 A Nyilastelepi óvoda gyereklétszáma 65, ebben a körzetben a szülők 60 %-a vagon- és dohánygyári munkás a többiek kereskedők és városi alkalmazottak. A Kincseshegyi óvoda (Alvinczy tér 1.) 1945. március 26-án nyitja meg újra kapuit. Az óvoda épületét ekkorra még nem állították teljesen helyre, a tetőzet hiányos, a termekben még nincs ablak. Emiatt a foglakozásokat az óvónő lakásában tartják. A Pozsonyi úti óvoda 1945. május 7-től fogad újra gyerekeket, decemberben 43 a létszámuk. Az óvodaköteles gyerekek nem járnak óvodába, az iskolásokkal együtt csapatosan libát és kecskét legeltetnek, jelenti az óvónő. A körzetben főleg nagycsaládosok laknak, akik a kicsi gyermekeiket elhanyagolják. A Szoboszlói úti óvoda óvónője 1945. decemberében jelenti, hogy az intézmény december 20-tól fogad gyerekeket, jóllehet a mennyezet a bombázások következtében erősen megrongálódott, nincsenek ablakok, ajtók és a teljes berendezés odalett. Itt a szülők 50 %-a vasutas, 50 %-a pedig jól kereső iparos, vagy munkásember. A beiratkozott gyerekek száma 59. A Homokkerti óvoda 1945. augusztus 8-tól működik újra. A körzet lakóinak nagy része vasutas és postás, a többiek villanygyári munkások. A Nyulasi óvoda állapotáról Tamássy Géza tisztifőorvos tesz jelentés 1945. szeptemberében. „Az egész épületben az összes ajtók, ablakok hiányoznak. Az egész épületben a kályhák hiányoznak. A termek ezért annyira huzatosak, hogy csak meleg, szélcsendes időben lehet ott tartózkodni. A szülők joggal panaszt tehetnek. Az óvónő magánlakásában hasonló a helyzet.”32 Minden jelentésben visszatérő gond, hogy a dajka állások nincsenek betöltve, mivel ilyen csekély fizetéssel (256 pengő) nem akad jelentkező. Nincs elegendő tüzelő, emiatt az óvodák télen egyhónapos szünetet tartottak. A gyerekek nagy részének nincs megfelelő ruházata, cipője. Az óvodák tehát igen nehéz helyzetben voltak a háború utáni újjáépítés kezdeti szakaszában. 1945 után ugyanakkor számos üzem, vállalat is napköziotthon alapítási kérelemmel fordul a városhoz. 1945. októberében a debreceni Dohánygyár szeretne a területén egy napköziotthont létesíteni, ami elsősorban a dohánygyári gyermekek 32XXI. 507/a. 2.d. 804/1945.
