A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Balogh István: A városrendezés első kísérlete Debrecenben (1887-1897)

162

Balogh István: A városrendezés első kísérlete Debrecenben...

lönböző felfogása szerint építsen, ami szépítészeti szempontból az újabb építkezéseknél is a város nagy hátrányára oly gyakran mutatkozik. "

Nem vonja kétségbe a piacok rendezésének, a fásításnak, a parkok létesítéseinek, a hosszú oldalutcáknak átjáró keresztutcákkal való ösz- szeköttetésének hasznosságát. Ezek szabályozása nélkül mind az építés, mind a városrendezés fogyatékos marad.

Ámbár mind ’a város vezetősége, mind a városi autonómia feletti felügyeletet gyakorló kormányhatóság általánosságban elfogadni látszik a terveket. A kör beadványában foglalkozva tételesen kifejti ellenvéleményét.

A pályázat kiírását azért ellenzi, mert idegeneket vonna be a munkába "akik sajátosságainkkal, igényeinkkel, anyagi képességeinkkel (ismeretlenek és csak a maguk felfogásainak s ideáljaiknak hódolnak”. A mérnöki hivatal által elkészített tervezet a helyi bizottság által megbírálva is lehet olyan amelyben elég szép ideák vannak, de nem megvalósíthatatlanok. "

Az új utcák nyitásával létrehozandó belső korút tervét kereken elutasítja. A nyitásához nemcsak kiskerteket, hanem lakóházakat és melléképületeket is ki kellene sajátítani; akinek nincs módja új házat építeni, s nem is lehet rászorítani, hogy a körút felé eső telkét beépítse "Évszázadokig csak nem heverhet a körút romokban ".

Debrecen nem világváros, kiterjedése sem akkora, hogy körűit nélkül ne lenne bejárható. A körút sem egészségi, sem ipari, sem kereskedési szempontból nem hozna kézzelfogható hasznot. Egészségi szempontból a helyzet tűrhető; szőlőskertek, erdők veszik körül; a belső részén is tágas kertek alkalmasabbak a levegő frissítésére, mint az utcák és terek. A kereskedelem a főutca egy rövid szakaszára korlátozódik. "Az oda nyíló utcákon csak olyan kereskedőknek van jó forgalma, akik ősi kereskedők, s akiknek üzletük a saját házukban van."

Az iparosok is saját házuknál tartják műhelyüket, "ezeknek egyike sem hagyja ott saját házát, hogy a körúton házbért fizessen ".

A város lakossága sem szaporodik oly mértékben, hogy lakáshiányról lehetne beszélni. "A távolabb eső utcákon például Kismester (később Bethlen), Kishatvan (később Jókai) és oly utcákon, hol annyi és szép, új lakás van, nem kap új bérlőt."