A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)
116 Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész. Hitetlenül mosolygott rajta, akárcsak Máriássy András altábornagyon, aki szeptember 23-án szép szavak kíséretében kinevezést jósolt neki, „ha Simonyi tábornok” lesz. „Kitüntető szerencse - ironizált Széchenyi - 10 vagy 11 év után előléptetésre kerülni: ennyi a hadsereg leggyávább gazfickójának is dukál.”155 Közben, szeptember 14-én újabb előléptetési pletykákat olvasott Esterházy Vince gróf egyik levelében és ezek egyike különösen felizgatta; jelesen az, hogy a mindig is ellenszenvvel emlegetett Lato Wrbna épp náluk, a Hessen-Homburg huszároknál lesz alezredes.156 Talán ez és hadosztályparancsnoka esetlen beszéde késztette arra, hogy szeptember vége felé már türelmetlenül sürgesse Liebenberg Jánost: tisztázza véglegesen a császári udvarbeli ismerősével, van-e kilátás az előléptetésre vagy nincs?'57 Hozzájárult ehhez az a számítása is, mely szerint az őrnagyi rang olyan kedvezően befolyásolja tiszti állását, hogy több pénzt takaríthat meg.'58 Szeptember 14-én egy másik, későbbi sorsát döntően befolyásoló kellemetlen hírt is kapott bécsi barátjától, mégpedig azt, hogy ezredét Lengyelországba helyezik át. Naplójában azonnal rögzítette régen érlelődő szándékát és e szavakat a nyomaték okán alá is húzta: „Kvietálni fogok.”159 Egy hét múlva már csak a szabadság kivételéről írt, újabb két nappal később pedig így módosította korábbi, hirtelen elhatározását: „Kapitányként az ezredhez többé be nem vonulni. Máskülönben végképp besavanyodom.”160 161 Ezt szeptember 27-én és október 5-én is megfogalmazta naplójában és tudatta jószágigazgatójával. 101 Hamarosan biztossá vált, hogy a Hessen-Homburg ezred Galíciába, az osztrák hadsereg egyik legfontosabb garnizonjába, az orosz birodalom határához közeli Tamopolba megy. Széchenyi eltökélte, hogy ő is a huszárokkal masírozik és csak a Szeret parti városban kér eltávozást. Erkölcsi érzékét ugyanis sértette volna, ha századát cserben hagyja a nehéz menetelésen. Megbotránkozva jegyezte fel a megveszb5 Széchenyi, 1926. 399. p. - Végül is ez nem történt meg. 156 MTAKK Ms 4229/270. 157 MTAKK Ms 4229/272. b8 Széchenyi, 1978. 308 p. Az aláhúzásról: Széchenyi, 1926. 399. p. 159 Széchenyi, 1978. 308 és 309. p. '6Ü Uo. 310, 311. p.; MTAKK Ms 4229/272. - okt. 5. 161 Széchenyi, 1978. 308. p.; Széchenyi, 1926. 400. p. (innen az idézet, saját fordításban).
