A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Mónus Imre: Ipartársulat-ipartestület Hajdúböszörményben (1872-1950)
93 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII testület segítségét helyi viszonylatban, mert a kormányintézkedések és rendelkezések nem elegendők a kontárkodás megszűntetésére. Külön kérik Dr. Uzonyi György országgyűlési képviselő urat, hogy az Ipartestületek Országos Központjának a kormányhatóság ez ügyben teendő lépéseit támogassa. Az Elöljáróság és a Szakosztályok 1936. február 11-én összevont vezetőségi ülést tartottak a téma fontosságára való tekintettel, ugyanis a tervbe vett városi nagyrendezvény, a Hajdúhét - mint kulturális esemény - előkészítése volt a téma. A vezetőség kiemelt feladatnak tekintette a rendezvény támogatását, különösen annak ipari vonatkozását. A feladatok kimunkálására bizottságot alakítottak. Tagjai a következők: Kéky Lajos elnök; Kiss Sándor, Szabó Lajos, Vida Szabó András, Farkas János, Andirkó Gábor és Dr. Szabó Mihály ipartestületi jegyző. A bizottság úgy akarta, hogy 1937. őszén a HAJDÚHÉT idején Hajdúböszörményben rendezzék az évenként megtartott Országos Iparos Kongresszust. Ennek érdekében lépéseket is tett Kiss Sándor alelnök. Azonban ez nem sikerült, helyette a Debreceni Iparkamara segítségével körzeti iparos nagygyűlést rendeztek Hajdúböszörményben. Amiért nem itt lett az országos kongresszus, nem is háborogtak nagyon a helyi iparosok, hisz részükre csak programot tudtak volna adni, de az elszállásolás gondot jelentett volna a vendégfogadók és szállodák hiánya miatt. A HAJDÚHÉT programjában ipari kiállítást és vásárt rendeztek a Hajdúböszörményi Ipartestület tagjai. A "HAJDÚHÉT ipari kiállításának alapszabályzata" címmel szerződést kötöttek a Polgármesteri Hivatallal és ennek alapján dolgozták ki a szakosztályok a részletes forgatókönyvet, illetve bonyolították le a rendezvényt. Rendszeresen visszatérő probléma az iparosság nyugdíjügye. A jegyző felolvassa az IPOK körlevelét ezzel kapcsolatban. A tagság akarja és várja öreg korára a nyugdíj lehetőségét, de nem kapják meg konkrétan a havi fizetendő összeget, meddig kell azt fizetni, és hány éves korában válna az iparos nyugdíjassá. Amíg ezek a kérdések nem tisztázódnak, igazán előrelépés nem lesz a nyugdíjügyben, az állami biztosítás nem eléggé garantált. A kézműves ipar és iparosság fejlődésének kulcskérdése volt a tőke, a hitelfelvétel és a szaktudás. A hitelhelyzet elég nyomasztó volt,
