A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)

Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)

pák száma 424 volt, de a mellék utcákban - 217-et - csak fél fényerővel égették/2

Az ivóvíz ellátásra a 60-as évek elejéig komolyabb kísérlet nem történt. A nagyobb magánházak saját maguk által furatott szivattyús kutakból nyerték a vizet. 1882-ben az utcákon már 14 szivattyús közkút volt, s a vizet 20-40 öl mélységben található víztartó rétegből

ii

nyerték.

A vasúti forgalom növekedése és a Nagyerdő - a fürdővel és a vendéglővel - , mint szórakozóhely felfedezése, továbbá a város akkor még egyetlen ipari üzeme, a gőzmalom szállítási igénye támasztotta azt a gondolatot, a város közlekedési és kereskedelmi főtengelyén, az észak-déli irányú Nagyvárad- Piac- Péterfía utcán, az erdőre vezető sétányon, a vasúti állomás és a fürdő között közúti vasút épüljön, amely egyaránt alkalmas lenne személy- és teherforgalom lebonyolítására.

A gondolat felvetője Keresztszeghy Antal, a város főmérnöke volt. 1868-ban a Közlekedés- és Kereskedelmi Minisztériumtól engedélyt nyert lóvasút létesítésére s péterfiai kapun kívül a gőzmalomig való leágazással, a Tiszavidéki Vasút nyomszélességében való megépítésre.

Bár a vállalkozásba a város is be akart társulni, a kezdeményező az engedélyt átruházta egy pesti vállalkozóra, az pedig Berger Henrik és társa cégnek engedte át. Közel 10 évi halogatás után 1878-ban 32 * 32 *

68 Városépítés első korszaka Debrecenben

32 1 8 70. máj. 28. U.o. IV. B. 1108/a. 3. k. 141. sz.; 1876. márc. 4. 4. k. 30/556.; 1878. márc. 14. 5. k. 55/894. bkgy. sz.; DvT. 826, sz. A gáza középületekbe mindenütt a rangosabb magánházak legtöbbjében világítás céljára be volt vezetve.

Szűcs I. Id. mü. 1871. 1046. o.; Tegze Imre: Közegészségügy. 1882. 792-793. o. (Zelizy D.: Monográfia).

10. kép. Református főiskola ó-épülete.