A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 55 ból átalakított katonai laktanya; a Vay-féle telken a katonai kórház (4. kép) és a mai pályaudvar vágányai alatt a Szeles nevű csapszék. A Miklós utcai kapun kívül, kb. 500 méterre délnyugat felé a Salétrom- főző telepe állott, később ezt is katonai laktanyának használták. A külvárosok az árkon kívül voltak, tőlük jócskán távol az utcákról és felekezetekről elnevezett temetők. A református temetők legrégebbike a Cegléd-utcai ajtón megközelíthető XVI. század közepe óta használt Dobozi temető, a hozzácsatlakozó Cegléd utcaival. A városi kerületeket jelentő főbb utcák után kapta a nevét a Péterfiai, Csapó-, Czegléd- Várad- és Hatvan utcai református temető. Szent Anna utca végén az 1713 után megnyitott róm. kath. temető, és a Várad-utcai kaputól délkeletre az 1844 óta,- máig meglevő - izraelita temető. A temetők a várost körülvevő szőlőskertek közé voltak ékelve. Ezek a kertek a várost keletről, délről és nyugatról egészen körülvették, számuk ez idő tájt tizenöt volt. Mindenik árokkal, venyigéből rakott gyepűvel volt elkerítve, rajtuk zároskapu és kisajtó. A városi magisztrátus felügyelete alatt saját kisautonómiával bíró kertgazdaságok igazgatása alatt állottak. A kertekben a csőszökön kívül senki állandóan nem lakhatott. 8 4. kép. Katonai kórház. 8 Az Olajütő helyén az utóbbi évtizedben lakótelep épült. A tégla- és cserépégetők környéke az első világháború előtt önkényes foglalás révén rendezetlen lakóteleppé vált, az 1930-as években némileg rendezték, (mai Nagy Sándor telep). A gőzmalom telkének egy részét 1956 után lakóházaknak osztották ki (Thomas Mann u.) más részén az 1944 őszén leégett malomépület és a mellette volt lakóházak állanak. A Pavilon laktanya a fokozatos bővítések után ma is katonai célokat szolgál. A sóraktár helyén épült a dohánybeváltó, ma Dohánykísérleti Intézet. A volt katonai kórház és laktanya helyén az erőmű-telep üzemanyag tartályai állanak. A salétromfőző az 50-es évek óta katonai laktanya volt. Az 1900-as évek elején a közúti (előbb gőz- majd villamos) vasút műhelyei, színei épültek a helyén. A temetők a nagyarányú bérház építések következtében a 60-as évek után megszűntek. Részben még meg van a Hatvan utcai és a róm. katholikus, és teljes egészében a bekerített izraelita temető.
