A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. I. rész. (1820-1821)
36 Széchenyi István, a bihari katona I.rész (1820-1821) sé általánosítva - a bécsi udvar tudatos szándékát, a magyar katonaг Г r r r 28 tisztek háttérbe szorítását látta. Parancsnoki feladatait úgy, ahogy ellátta. Gyakoroltatta századát, ám a rossz lovak és a gyatra puskák miatt nem sok eredményt várt. Különösebben nem izgatta, amikor közvetlen felettese, Johann Wrana őrnagy egy ellenőrzésnél megrótta. Azt is egykedvűen vette tudomásul, hogy a szeptemberi hadosztály-szemlén az ő százada volt a legrosszabb.28 29 Nehezebben viselte környezete emberi gyengeségeit. Ezredében ifjúkori tiszttársa, Felix Woyna gróf (1788-1857) alezredes állt hozzá a legközelebb, de a komoly férfit egyszer unalmasnak titulálta és nem helyeselte Bécs iránti túlzott vágyakozását.30 Wrana őrnagynak a karrierizmusát kárhoztatta.31 32 33 Kemény szavakkal illette a 2. őrnagyi osztály parancsnokát, Leopold Spanocchy (1788-1867) bárót: megbízhatatlan, jellemtelen, hazug, köpönyegforgató. Egyáltalán nem lepte meg, amikor "rossz csínyen (Rhédeyné keresztje) kapták rajta." Ma már nem tudni, mire irányult e célzás: az akkori bihari adminisztrátor, Rhédey Lajos gróf felesége, Kacsándy Teréz (1764-1804) már régen meghalt, az viszont lehet, hogy a hagyatékából megmaradt aranytárgy került tisztességtelen úton a huszártiszthez. Mindennek ellenére sűrűn találkoztak, együtt ebédeltek, vacsoráztak, amit az őrnagy arisztokrata származása is motiválhatott. Széchenyi próbálta iróniába fojtani debreceni dandárparancsnoka, gróf Illésy Sándor tábornok iránti ellenszenvét, akinek képmutatását, kicsinyességét nemigen tolerálta, fontoskodó szónoklatait kinevette/’3 Karl Wallmoden gróf (1792- 1883) vérteskapitányon - akivel egy hadbírósági kihallgatáson vett 28 Széchenyi, 1926. 164., 170. p. 29 Uo. 171., 164., 206. p. 30 Uo. 164., 205. p. - Woyna komolysága Wesselényi Miklós számára rokonszenves volt: Báró W.M. útinaplója 1821-1822. Cluj-Kolozsvár, 1925, 7. p. (a továbbiakban: Wesselényi, 1925.) 11 Széchenyi, 1926. 205. p. 32 Uo. 160., 168., 172., 203., 205. p. (az idézet saját fordítás). - Spanocchy beosztásáról: Amon von Treuenfest, 1882. 451. p., Ács, 1994. 187. p. - Rhédey Lajosnéról: Nagy I., 9. köt. 743. p. - Felvetődhet az is, hogy Rhédey :Ferenc volt bihari alispán neje, báji Patay Katalin a megnevezett; vö. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 9. köt. Bp. 1915. 116. p. (a továbbiakban: Kempelen.) 33 Széchenyi, 1978. 211. p.; Széchenyi, 1926. 206-207. p.
