A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai; A Komáromy-ház története; A legrégibb debreceni ház története. Közli: Radics Kálmán
telekért tehát összesen 416,500 koronát fizet a kincstár, Debreczen városának. Az értékemelkedés tehát magánál a Komáromy-háznál körül-belül kétszázezeres. 308 Zoltai Lajos munkáiból /4)<agy főbírók és más jelesemberek debreceni házai A kétezer évvel ezelőtt elpusztult Pompeji és Herkulanum lávarétegből kiásott utcáin a legtermészetesebb érdeklődéssel hallgatja a latin atyafiságtól legtávolabbi látogató is a vezető magyarázatát, amint ez sorra mutogatja Arbaces, Caecilius Jucundus, Marcus Spurius és Pansa házát, Vettius peristilumát, Pansa villáját, Paquius Proculus pékmester műhelyét. A kíváncsi turista végre is minden kihalt csapszék, minden atrium, minden ház egykori tulajdonosának nevét tudni szeretné. Pedig nem az ő ősei voltak. Pozsony középkori házigazdáinak névsorát is kivájta a levéltár poros polcairól a város történetírója. Ha érdemesnek tartotta feleleveníteni a pozsonyi Mihály-utcából Hájnolt, Messerer, Mordner, Ösl, Plikendihel, Raifschneider, Seiler bürgerek nevét, a kalmár, kézműipa- ros és szöllőmüves Flötzerek, Lachenpergerek, Strodendorferek és Weinwachterek emlékét, akkor mennyivel inkább illik mihozzánk, debreceniekhez, hogy megismerjük a mi nemes fajtánkból való Doboziak, Duskások, Domokosok, Simonffyak, Vígkedvűek, azután Méliusz Péter, Hodászi Lukács, Köleséri Sámuel, Mártonfalvi György, Szilágyi Márton; Hatvani István, Buday Esaiás, Szalárdi János, Veszprémi István, Balásházi János, Fényes István, Lévay István és más ilyen híres-neves, érdemes főbírók, prédikátorok, professzorok, nótáriusok, tudósférfiak házait?! Azaz, inkább a házak helyét, azokat a telkeket, ahol egykor az ő szerény külsejű, igénytelen berendezésű, a márványoszlopokkal, bronzszobrokkal, festményekkel ékeskedő pompeji kőházakkal nem vetélkedő hajlékaik állottak. Ösmerjük meg tehát a családi tűzhelyüket, ahonnan ezek az országos mértékkel mérve is erős oszlopemberek, ezek a vezetőférfiak ítéletmondó bölcsességöket, városigazgató tapasztalataikat, istenigéjét hirdető, ifjúságot tanító tudásukat és buzgalmukat vitték magokkal ki a fórumra, a domus senatoriaba, a templomba és az iskolába. A XVI. század közepétől fogva 1848-ig, amikor megszűnt az ősi főbírói tisztség, ötvenhárom főbírónk neve ösmeretes. Közülök négy-
