A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai; A Komáromy-ház története; A legrégibb debreceni ház története. Közli: Radics Kálmán
305 E polgári belsőség körülbelül hetven esztendeig maradt a Komáromy család kezében. Erre az időre esik a család rohamos va- gyonosodása, legfontosabb közéleti tevékenysége. Ekkor nyerte a Komáromy-ház is azt az alakját, amelyben lebontásáig mi is még ismertük. Az ifjú Komáromy (II.) György, Debreczen történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja, feleségével, a szépséges "és Isten beszédének olvasásában, gyermekségétől fogva hűséges és szorgalmas" Köleséry Sárával együtt 1690-től e házban élve munkálkodott dicséretes buzgósággal nemzetsége, városa és hazája javáért. Még fiatal szenátor, mégis tagja már annak a nagy misszióra alakított hármas küldöttségnek, amely 1693 tavaszán lehozta Bécsből a Debreczent szabad királyi várossá emelő ékes, czimeres királyi diplomát. 1700-tól fogva felváltva többször volt népszónok (tribunus plebis), főbíró, közben Rákóczi Ferencz fejedelem akaratából Biharvármegye alispáni tisztét is viselte. A fejedelemnek benne való bizodalma olyan erős volt, hogy a hadi szerencse lehanyatlása után a kiegyezés végett megindult tárgyalásokat egyfelől Rákóczi, másfelől a császár megbízottai között a fejedelem tudtával és beleegyezésével a debreczeni főbíró, Komáromy György közvetítette. Sőt Pálffy János császári fővezér és a melléje rendelt udvari tanácsos, Locher Károly 1711 elején két hónapig a Komáromy házban szállásolva, e ház boltíves szobáiban alkudozott többször a kuruczok fővezérével a békekötés feltételei felől, amelyeket végre a szatmári református templomban egybegyült fölkelő rendek is elfogadtak és aláírtak, megmentvén legalább ezáltal az ország törvényes alkotmányát és jogait. így dőlt el a haza sorsa jó kétszáz évvel ezelőtt a Komáromy ház falai között. Ennek emlékezetére állíttatta a Csokonai-kör a ház falába 1903-ban azt a márványtáblát, amelynek Tóth András szobrászunk által mintázott kurucz alakja találóanjelképezi a hosszú küzdelemben, a pestis irtóztató pusztításaitól kimerült, elemyedt, de végképen mégis meg nem tört, mert a harczi zászlót még mindig kezében tartó nemzet súlyos helyzetét. Komáromy Györgynek 1730 körül történt halála után gyermekei, különösen a fiuk lassanként elszakadtak Debreczentől, tekintélyes földbirtokaik (övék volt Kóly, Ottomány, Tetétlen, részek Szováton, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII Az emléktábla fényképét közölte a Debreczeni képes kalendáriom 1904. évi folyama, a 21. lapon. Az elbontott házról gondosan levett táblát ideiglenesen a színháznál raktározzák el.
