A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Francz Vilmos: Adalékok a felnőttnevelési stúdiók történetéhez
- intézmény szerves részeként működjön a kialakítandó felnőttoktatási stúdió. Közismert, hogy ezek az anyaintézmények minden lakosságréteg általános és szakmai műveltsége továbbfejlesztésének, szabadidős kultúrája fejlesztésének, művelődési szokásai gazdagításának, magatartási kultúrája fejlesztő művelésének egyaránt felelősei. E sokoldalú feladatát a közművelődésben ismert formák lehető legteljesebb skáláját működtetve, módszereit e formákhoz, a bennük hasznosítható eszközökhöz, oktatási, nevelési, szórakoztatási céljaikhoz, az általuk aktivizált közönségréteg műveltségéhez igazítva valósítja meg, olyan színvonalon, amilyen felkészült e szerepére. Az új intézmény- rész az anyaintézmények eredeti feladatán mitsem változtatott. Az új intézményegység éppen ezért köteles bekapcsolódni eszközeivel, információhordozó anyagaival a működtető intézmény teljes oktatónevelő-szórakoztató programjába. Kényszerül is erre, mivel az új egység szinte minden munkakörét az anyaintézmény más feladatú munkatársai látják el fő feladatkörük ezirányú - bérezés nélküli - kibővítésével. Oda kell állni tehát az eszközökkel, a funkcionáltató szakapparátussal, az információhordozó anyagokkal a meglevő állandó népművelési kisközösségek, az alkalmilag más indíttatással szerveződő közösségek kommunikátorai mellé, és segíteni kell elsősorban az ő ismeretterjesztő, nevelő munkájukat az ő közösségük (az öntevékeny művészeti csoportok, szakkörök, tanfolyamok, klubok, alkalmi ismeret- terjesztő keretek, formák, pl. szellemi vetélkedők tagjai) körében. Felelősségteljesebb munkaként pedig, legalább részben vállalni kellett (az országos népmüvelőképző, továbbképző intézményi munkamegosztástól függően) e kommunikátoroknak (művészeti csoport, szakkör, tanfolyam, baráti kör, klub szakmai vezetőinek, ismeretterjesztő előadóknak, játékvezetőknek, vezető és ügyintéző népművelőknek, a népművelés üzemi aktíváinak) szakmai továbbképzését. Ugyanis az 1970-es évek közepére a centralizált (egy-egy országos fő intézmény kezén összpontosított ismeretterjesztő előadó- és szakvezető- kommunikátor-) képzés rendszere szétesett. Egyre több ponton került az újszerűséget inkább biztosító megyei és más lokális intézmény kezébe a helyi ismeretterjesztés, szakmai ráképzés, szakirányú képzés, mint az éledező, erősödő, tudatosuló helyi művelődéspolitika egy-egy célzott eleme. Megszülettek közben azok az alaprendeletek is, ameHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII __________________237
