A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügy és közművek fejlődése Debrecenben a XIX. század végén
182 A közegészségügy és a közmüvek fejlődése Debrecenben... bői megmaradt a csapadék- és szennyvíz derítése a Lovász-zug mély fekvésű területein, az esőmentes napokon a szennyvíz Tóczó előtti duzzasztása és elvezetése a homokfogón át az oldómedencébe. Az újdonság a mesterséges biológiai tisztítás, a betonalapzaton álló hat darab 12 méter átmérőjű, 2.50 m magas salakból vagy kokszból készült csepegtető test segítségével. A hosszas előkészítés után végül is 1923 őszén a városi szennyvíztisztító telep építése megkezdődhetett. A városi víz- és csatornarendszer alapjainak a megépítése a XX. század elején következett be. A korszerű megoldások iránti társadalmi szükséglet már a múlt század utolsó negyedében jelen volt. Az utcák lakói a büzlő nyitott árok helyett fedett csatornát és a vízhiányt alig csökkentő kezdetleges furott kút helyett a biztosabb és teljesebb körű vízellátást akarták. A változtatáshoz a minta adva volt, hiszen a víz- és csatornamű számtalan városban kiépült, a vállalkozók pedig versenyeztek az üzleti lehetőségért. A szakhatóságok által elkészített tervek azonban a század eleji kedvező hitelfelvételek nélkül megvalósíthatatlanok lettek volna. A vállalatok hatékony munkájához szükség volt a vasútra, a jó utakra, a korszerű eszközökre, a gyors információ- áramlást elősegítő távírdára és telefonra, s nem utolsósorban a gőz és villamos energiát előállító gépekre és erőmüvekre. Az építkezések során a lakosság felgyorsult folyamatnak a szemtanúja, hiszen szinte két évtized alatt tapasztalhatta a téglánál tartó- sabb beton általános elterjedését, a korszerű és nagyteljesítményű víz- öblítéses fúróberendezések alkalmazásával a bőséges vizet adó mélyfúrású kutak megjelenését. Az újdonság erejével hatott, hogy lehetséges az egész város vízellátását - korszerű vízkitermeléssel és vezeték- rendszerrel - központilag biztosítani. Nem kisebb meglepetést okozott, hogy a csatorna- és vízvezetékek építése területileg az egész belvárost érintette. A város közönsége által vállalt terhek is nagyok voltak. A hatóság számára a legnagyobb gondot a pénzügyi kockázat mellett a város érdekeinek mind teljesebb körű érvényesítése jelentette. Az óvatosság és a körültekintés jellemezte a város tanácsát, amikor túlzottan is igénybe vette a kormány- és szakhatóságok segítségét. Mindezzel
