A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügy és közművek fejlődése Debrecenben a XIX. század végén
175 A századvégi rendszert az általános csatornázásnál teljesen le kellett cserélni, részben a téglánál tartósabb beton alkalmazásával, részben a csatornák kis mélysége és lejtése miatt. Gazdasági megfontolásból a korszak építési szerződéseiben kötelezően előírt feltétel volt, hogy csak a városi cserép és téglagyárban előállított alak- és csertéglát lehetett felhasználni. Azokon az utcákon, ahol csatorna létesült a háztulajdonosoknak - az 56/2031/1887. bkgy. számú közegészségi és köztisztasági szabály- rendelet 12.§-a értelmében - 2 év alatt fiókcsatomát kellett létesíteniük,4^ azaz a házak udvarainak a vizét ily módon kellett az utcai vezetékbe juttatni. Az emésztőgödrök építésénél ugyanúgy, ahogyan a csatornáknál a vízmentes mész és a portlandi cementvakolat volt előírva, a talajszennyeződés elkerülése miatt. A házak vízmentesítését szolgálták az ereszcsatornák kötelező felszerelése is. A rendelkezések betartását a rendőr-főkapitányság ellenőrizte. Az árkok a járványok melegágyai voltak, nagymértékben szeny- nyezték nemcsak a talajt, de a levegőt is. Éppen ezért a hatóság alapvető követelménynek tekintette, hogy az utcák nyílt árkait a földalatti csatornák váltsák fel. Amikor 1894-ben a libakerti földbirtokosok45 46 a libakerti kaputól a gőzmalmi árokig húzódó és pár évvel azelőtt betemetett nyílt árok újbóli kiásását kérték, a tanács a kérést - közegészségügyi és közbiztonsági szempontokra hivatkozva - kategorikusan elutasította. A csatornák építését kőművesmester vállalkozók végezték: Szőllősi János, Károlyi Sándor, Matolcsi István, Biczó Gyula, Bihari István, Stegmüller Árpád, Lukács Vilmos és Csapó Ferenc. A századvége nem hozott nagy változást a csatornázásban, aminek oka az erre a célra fordítható szűkös pénzügyi lehetőség volt. Ezért aztán kialakult gyakorlattá vált, hogy az utcák nagyszámú kérelme közül az építési költséghez hozzáj árulókat részesítették előnyben. Sőt olyan esetek is előfordultak, hogy nyilatkoztatták az utca lakóit az építkezés anyagi támogatásáról. Ez történt például 1893. március 23-án a kis-hatvan utcaiakkal, akik csatornát és az utca burkolását kérvényezték.47 A pénztelenség végül is kettős következménnyel járt. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 45 HBML IV.B. 1405/b.203.d. IV.A.20/1905. 46 HBML IV.B. 1405/b.79.d. 123/1887. 47 HBML IV.B. 1405/b.84.d. 1068/1887.
