A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán

A sertéstenyésztés a hizlalókban szépen virágzott, jövedelmezett. Sok tekintélyes polgári vagyonnak, jólétnek alapját segítette megvetni; gyarapodását gyorsította. A vasúti hálózat' kiépülése, amely Debrecent 1857-ben kapcsolta be a világforgalomba, sokkal könnyebbé tette a hízott sertés értékesítését akár élő, akár feldolgozott állapotban. De sertéskereskedőink ugyanakkor azt is tapasztalhatták, hogy fejlődést jelentő némely új alkotások kezdik őket itt-ott kiszorítani első foglalási! hizlaló majorjaikból, amelyek a szintén erősödő egészségügyi, köztisztasági követelményekkel és a jóízléssel is szembekerültek. Az Újkert és a libakert közt már 1847-ben az István-gőzmalom települt meg. Az Epreskert szomszédságában két év múlva katonai laktanyát kezdtek építeni. Néhány év múlva vasúti pályaudvar foglalta el az Ispotály gátja mögötti posványos területet.

A községtanács 1861-ben egy helyre akarta csoportosítani a szétszórt sertéshízlalókat; ezt az újítást egészségügyi érdekek is sürgették. A gazdászati szakbizottmány javaslatára 156 kát. hold sovány- homokterületet jelölt ki a közlegelőből a monostorpályi létai országutak között. Úgy gondolkoztak, hogy egy sertésre 16 n-ölet számítva, könnyen elfér ott 15,600 drb. sertés; sőt minthogy némelyek egy disznóra 5 n-ölet is elegendőnek tartottak, a kiszemelt terület 45-50 ezer darab hizlalására is alkalmatosnak látszott. Kimondták: nem fognak többé másutt engedélyt adni nagyban menő sertéshízlalásra. Ezt a helyet is nem örökös joggal, hanem minden darab hízósertés után járó 20 o. é. krajcárért használhatják. Állandó épület reá nem rakható; de tartoznak a határjelző facölöpöket oltalmazni, fenntartani és megismétlődő kihágás esetén emelkedő bírság terhe mellett csupán e határjeleken belől legeltethetnek. (Közs. tan. jkv. 1861 márc. 16. 1996. sz. 164. 1.).

Ez az intézkedés is ideiglenesen csinált rendet. Csak átmenetileg igazította el a sertéshízlalók ügyét. A kevés pénzzel megkezdett szín- házépítés költségeire a hatóság 1863. és 1864. a várostól keletre, főképpen pedig délnyugotra fekvő homoklegelőből hatszáz holdnál nagyobb területet eladott örökösen. Ennek túlnyomó részén eltiltotta a sertéshízlalást. Csak a diószegi-úttól a vámospércsi-útig eső területen, körülbelül 100 holdon engedte meg. Hajlandónak nyilatkozott, hogy szükség esetén egy dűlő földdel bővíteni fogja Elrendelte a hizlalóknak faültetvénnyel és deszkával bekeríttetését is. Az ekkor kiosztott földet

258