A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán
utcai 10. sz. ház tulajdonosa ns. Szőke János, a XVIII. század első felében élt tőzsér, hordószámra "nyomatták" a juhtúrót, nagy tömegben csináltatták a sajtot. Szőke János vincellérjeinek, szőlőmunkásainak egyszerre 10-15 sajtot is kiadott élelmezésükre. Házi és mezei cselédei évenként két-három hordó túrót is elfogyasztottak. Sajnos, hogy a nemzetes úr sem egy-egy sajtnak súlyát, sem a túrós hordó űrtartalmát nem jegyezte fel a naplójában Ebből tudom, hogy a túrót őszfelé augusztus elejétől fogva Demeter-napjáig szokták gyűjteni, 200-300 drb fejős juhnak tejét pedig a tavaszi-nyári hónapokban sajtra fordították a Szőke-udvarban; naponta hármat-négyet is nyomtak. Amit otthon el nem fogyaszthattak, azt a piacra vitték. Nyomtatás idején a sajtot a szálláson búzás-árpás vermekben tartották. Abban az időben sok cívis háznál említenek sajtnyomó deszkát, másként sajtnyomó kávát. A debreceni régi kamrák leltárai a juh- és tehénvajról nem igen szólnak kevesebbszer mint hájról és disznózsíros bödönökről. Jómódú cívis háznál egyik sem hiányzott. A juhhús is kedvelt eledel. Kelete akkor is inkább ősszel volt, csakúgy mint most. Ezt Szőke János örököseinek periratain kívül más feljegyzésekből is látom. Most mégis csak Szőke János háztartásához fordulok bizonyítékért. Házi szükségre megöltek ott 1747-ben hét juhot és 25 bárányt; 1748-ban pedig öt juhot és 24 bárányt. A család, cselédek, pásztorok számára meghízlaltak 1747-ben 16 sertést; 1748- ban pedig maguk nem bajlódtak sertésjavítással, hanem pénzen vettek három hízottat, öt mázsa szalonnát, hét mázsa és 14 font sertésaprólékot. Egy akkori mázsa körülbelül 56 kilogrammnak felelt meg. Hány száj várt ennyi húsra? Szőke János családja míg a gyermekek saját szárnyukra nem keltek, öt-hat tagból állott. A házi cselédséghez nagy- és kis-kocsis, főzőszolgáló és szobaszolgáló tartozott. Külső munkát végzett többnyire külön kommenció mellett egy-egy majoros, béres, gulyás, sőrés, ménespásztor, nyájjuhász, fejőjuhász, kospásztor, hegyi és kerti vincellér. Időszakonként szolgált még egy pár szántóostoros és villás is. Debrecennek a török uralom alatti állapotjáról írott könyvemben (Dr. Zoltai: Debrecen a török uralom alatt. 132.1.) olvasható, hogy "gazdasági és kereskedelmi téren a sertéstenyésztés még nem emelkedik későbbi nagyjelentőségére. De már akkor is vannak a debreceni 250
