A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben
resetéböl Bacchusnak is áldozó gazdájára várakozva, ott biztosan jó bort mérnek. A kávéházak inkább a város központi, legforgalmasabb részében, a vasúthoz vezető utcákban telepedtek meg. Többnyire utcasarkon. Egyik-másik kérészéletű volt. De nagyobb részüknek jól ment és hosz- szú virágzásnak örvendtek. Nevezetesebb kávéházak voltak: a vasúti állomástól befelé jövő sorban: a Telegdi-fürdőé, a Kossuth, mindig cigánytanya, Kiss András, a Royal, a Korzó, a Frohner, a Hungária, melynek elődje, ugyanazon helyen, mielőtt Weichhnger berendezte, nemes Tormay Ferenc kávéháza és étterme volt még a hatvanas évektől fogva. Előkelőségre nézve vetélkedett a Hungáriával az Arany Bikaszálló kávéháza, gazdag cívisek és a környékbeli földesurak találkozóhelye. A színház tájékán egyszerre néha 3-4 kávéház is csalogatta magához a korhelykedőket. Az iramot legtovább bírta a Böhm- kávéház, Simonffy polgármester házában és a Király Mihályé, amelynek tulajdonosa most Németh Nándor, neve pedig Angol Királynő. Majdnem az egyetlen, amely az Arany Bikával együtt szerencsésen megúszta a debreceni kávéházakat elsöprő válságot. Szemlénket a Gö- dényi-kávéházzal fejezhetjük be. Csapó-utca elején sokáig virágzott. Kisiparos polgárok jártak bele. Én most tulajdonképpen azokról a barátságos, otthoni hangulatot lehelő kis korcsmákkal, az úgynevezett polgári bormérésekkel, azok létrejötte és elmúlása történetével kívánok foglalkozni, amelyek a múlt század második harmadától fogva sokszázados múlttal dicsekvő városi csapszékek szerepét vették át és töltötték be. Jól esik visszaemlékezni rájok. Hiszen sokan vagyunk még, akiknek vígságra, dévajkodásra, cigányéletmódra, kalandos kiruccanásokra hajlamos iljúsága, ez a soha vissza nem térő álomszerű szép időszak kedves emlékekkel, ártatlan pajkosságoknak, a fiatalság életörömeinek boldog emlékeivel kapcsolódik egyik-másik népszerű kis korcsmához, ennek emberséges, nyájas tulajdonosa nevéhez. Mégis nem ilyen személyes érzelmekből fakad a fő oka annak, hogy most szürke históriát szövök a polgári bormérések múltjáról. Mikor én a huszas éveimet éltem - jó félszázada már ennek - Bánki bácsi, Huszár bácsi, Lisztes bácsi, Pap Gyuri bácsi, Aranyiné asszony, Varga néni voltak a már szabadabban mozgó nagyobb diákság legszívesebben 234
