A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügyi és közművek a XIX. század végi Debrecenben
Nyilvános illemhelyek A század végén a lakosság állandó gondja a nyilvános illemhelyek létesítése. 1872-ben közbotrány tárgya volt a színház és a Komáromi ház udvarán felállított "rondaság". A tanács október 23-án a Komáromi ház régi és új szárnya között egy 3-4 üléses árnyékszék és az épület Czegléd utca felőli bejáratánál egy vizelde felépítésének a tervét hagyta jóvá. Az elképzelés szerint mind az emésztőgödröt, mind a pissoirt a csatornára kívánták rákötni. A színház udvarán a csizmadia színben pedig - tekintettel a nagy forgalomra - a céhet kötelezték egy illem és egészségügyi követelményeknek megfelelő árnyékszék felállítására.49 Már korszerű vízöblítéses árnyékszék létesítéséről számolt be Fehér Hermann a Bika szálloda bérlője. Kezdetben a nagy díszterem és az ebédlő melletti árnyékszékeket edényben szállított vízzel öblítették, sajnos a kellemetlen szag megmaradt, állandó szellőztetésre volt szükség. Ezért a szálloda vezetője 1887-ben - ahogyan az már a kávéház mellett a földszinti és emeleti árnyékszékeknél megvalósult - a nagytermit is vízvezetékkel kívánta ellátni. 1890-ben Hennel Sámuel a városháza vízvezetékeinek és árnyékszékeinek a javításakor a vizet felnyomó mechanikus készülékbe egy kisebb erőkifejtésnél is működő szerkezetet épített be. A víztartályokat a vezetéken keresztül ez a szivattyú töltötte fel. A vízöblítés fenti módozatai azonban kezdetlegesek és éppen ezért nem is terjedhettek el. Esélyesebbnek bizonyult az a módszer, amelyről először Adler Károly Miskolc város mérnöke 1891. április 2-án tájékoztatta Debrecen város polgármesterét. A fekáliák és hulladékok tur- fával /tőzeggé!/ történő fertőtlenítéséről van szó, amelyről az egészség- ügyi bizottság kedvezően nyilatkozott: "... Közegészségügyi szempontból annyival is inkább megfontolandó lesz, mert az utczai csatorna hálózatának teljes kiépítése a tetemes költség miatt még évtizedek múlva sem válik lehetővé.” A belügyminiszter 1893 április 3-i körlevelében egyetértőleg az országos közegészségügyi tanács javaslatával Debrecen város közönséU.o. 2.d. 7781/1872. 137
