A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügyi és közművek a XIX. század végi Debrecenben

A 8673 D-öl makadám út fenntartását a mérnöki hivatal felügyelete alá tartozó 13 útkaparó és a velük dolgozó talyigás béresek végezték. A kapitányi hivatal hat bérese takarította az utcákat, kihordta a 16 lovastiszti szállás trágyáját, a városháza, a Komáromi ház, a közkórház, a gyalogos katonai laktanya és az iskolák szemétjét, valamint rendszeresen kitisztította a középületek emésztőgödreit.

Az évek teltével a közterületek és közintézmények tisztántartása növekvő terhet rótt a közigazgatásra. 1880-ban például csak a kórháznak a kapitányi hivatal napszámosai naponta 8 hl ivóvizet, évi 12 szekér szalmát, a jégverem feltöltésére 25-30 szekér jeget, 16 taliga homokot szállítottak és közben elhordták a szemetet. A 80-as évek végére elkerülhetetlenné vált a szolgáltatási rendszer ésszerűsítése.

A katonai és rendőri bizottság 1889. január 15-én elutasította Stern Sámuel debreceni lakos ajánlatát, aki évi 6000 Ft díjazás ellenében az általa szabadalmaztatott seprőgéppel kívánta takarítani a kőburkolatot. A bizottság indoklása szerint jóval több feladatot kell teljesíteni, hiszen a 20 utcaseprő nemcsak az összes útburkolatot, a mellékutcákban levő átjárókat, piac- és vásártereket takarítja, de télen eltávolítják az összegyűlt havat és a sarat is.

Rab László tanácsnok és Szabó József főszámvevő gazdálkodási és számviteli érvekkel alátámasztott javaslata előnybe részesítette a vállalkozót a régi ökörfogatos napszámosi rendszerrel szemben. Véleményük szerint az árlejtésen már eleve a legjobb ajánlattal jelentkező választható ki és a vállalkozó akár rendőrrel is kényszeríthető a szerződésben foglaltak teljesítésére.

1890. május 17-én a városban fellépő száj- és körömfájás járványa miatt a főmérnök egyetértésben a kapitánnyal az utcai szemét kihordását köbméterenként 40 Ft-ért két szekeresre bízta. A katonai fogház és kórház, a kisdedóvó ivóvíz szállítását egy talyigás vállalta hordónként 40 forintért. A fenti munkák ellenőrzésére pedig egy megbízható és jól fizetett személyt jelölt ki.

Ez az esemény is siettette a városi tanács 1890 május 28-i döntését, melynek értelmében eladták az ökörfogatokat. Az utcák seprését a burkolat megóvása érdekében házilag alkalmazott utcaseprőkkel végez129