A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen zenei életéhez az abszolutizmus korában (1849-1867)
Korszakunk két zenetörténeti előzményét tartja számon a szakirodalom. A „Hangász egyesület” létrejötte 1841-ben lehetővé tette, hogy a város zeneértői egyesüljenek, s a zene művelését megalapozzák. Hangversenyt először 1841. november 19-én tartott az egyesület. Régi időkre nyúlt vissza a második zenetörténeti hagyomány, a kóruskultúra, mely a kollégiumi kántus 1739-i megalakulásához, Maróthi György profesz- szor szervező tevékenységéhez kötődik. A kántust éppen a 40-es évek közepe táján szervezik újjá és most már nemcsak az egyházi ünnepeken és templomi rendezvényeken, hanem városi eseményeken is fellépett.16 Az 50-es és 60-as években, a Bach-huszárok és zsandárok árgus szemekkel figyelték a társas összejöveteleket és az elhangzó muzsikaszót. Hangversenyműsor kinyomtatását csak német-magyar szöveggel engedélyezték. A 60-as évek azonban már a debreceni zenei élet fellendülésének kezdetét jelentették.17 18 Dolgozatunk további részében a Zenedéről, az egyházi zenéről, a színház zenei tevékenységéről, hangversenyekről és a kórusokról esik majd szó. Néhány vonás a Zenede első éveihez A Kollégiumi Kántus kapcsán más összefüggésben rpár említettük azt, hogy Maróthi György professzor az énektanítással elmélyülten foglalkozott.13 Arról is tudunk, hogy a debreceni Piarista Algimnázium diákjai többek között zenei stúdiumokat is tanultak már a XVIII. század közepe táján.19 Ugyancsak a XVIII. század első feléből vannak adatok a református leányiskolában való énektanításról.20 Az énektanítás a reformkorban vett új lendületet Zákány József professzor jóvoltából, aki bevezette a kollégiumban a hangszeres zene oktatását. Zákány maga is kiválóan hegedült és fellendítette a Kántus életét. Az egyházi énekek mellett a gimnáziumban zeneelméletet és világi énekeket tanultak a diákok. A fentebb említett tudós pedagógia-professzor kezdeményezésére állandó énektermet létesítettek a kollégiumban.21 Korszakunk jelentős zeneoktatás-történeti eseménye a praeparandiák felállítása 1855 augusztusában. A debreceni kollégiumból kikerült tanítóknak a zene tanulását is kötelezővé tették, hogy orgonista szolgálatot is teljesíthessenek. Egyre több gyülekezetben működött már ebben az időben orgona. Egy következő lépés volt 1866. októberében a tanító16 Szatmári Endre: A debreceni zeneoktatás története. In.: Debrecen zenei élete a századfordultól napjainkig. (Szerk. Dr. Breuer János) Db. 1975. 7. old.: Csabán E.: Debrecen zenei múltjának vázlata... i. m. 306. old.; Debrecen története II. k. (Szerk.: Rácz István) Db. 1981. 397. old.; Bényei M.: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése... i. m. 208. old.; Drumár J.: i. m. 11. old. 17 Csabán E.: Debrecen zenei múltjának vázlata... i. m. 306. old.; Drumár J.: i. m. 24. old. 18 Debrecen története II. k. (Szerk.: Rácz István) Db. 1981. 471. old. 19 U. o. 454. old. 20 U. o. 455. old. 21 Bényei M.: i. m. 202. old.; Varga Gábor: Tanítóképzés a Debreceni Kollégiumban (1825—1848) HBMLE XV. (Szerk.: Gazdag István.:) Db. 1988. 13. old. 89
