A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1585-1587)
(Fordítás) Somlyói Báthori Zsigmond, Erdélyország vajdája, és a székelyek ispánja stb. a váradi egyház sekrestyéjében és levéltárában lerakott iratok és kiváltságlevelek nemes levéltárosának és minden más bírósági döntés és törvényes parancs végrehajtójának, kegyünk és üdvözletünk. Előadták nekünk nemzetes Lónyay Erzsébet úrasszony, nemes néhai debreceni Kardos Józsa özvegye képében, hogy az elmúlt Szent Mihály nap táján, amikor ugyanis a panaszos úrasszony, az ő Biharvármegyében, Debreczen mezővárosban, a részbirtokában levő háza, vagyis nemesi kúriájában lakó eszes Szabó János — aki a panaszos asszony házát, annak engedőiméből bérelte — 10 vég aba posztóját és egyéb ingóságait azért, hogy a háza kialkudott bérét a panaszosnak nem tudta megfizetni és aztán mivel a panasztevő úrasszony által a nevezett Szabó János feleségének, Katalinnak, hívének kezébe adott bizonyos ingóságokat, az eltékozolta és nem akarta a panaszos úrasszonynak visszaadni és más okból is zárolta és letartotta a fentírt házában és nemesi kúriájában, a saját telkén belül azokat az ingóságokat. Azért mert az említett ház vagy kúria annyira elpusztult, hogy nem merte abban biztonságosan hagyni, hanem biztosabb őrzés kedvéért más helyre akarta vitetni, Debrecen mezővárosból arra az időre, amíg Szabó Jánost és feleségét, Katalin asszonyt az adósságuk és más tartozásuk megfizetésére ráveszi. A már mondott úrasszony a befogott saját szekerén ülve, Debrecen mezőváros piacán útnak indult, akkor nemes és eszes Szabó, melléknéven Gönczy Miklós Debrecen mezőváros főbírája, nem tudni, mitől indíttatva és miféle elgondolásból vezettetve, saját, a szenátorok és az egész közönség nevében Vasáros István, Köntös Máté, Kovácsi György, Bornemissza Antal polgárok, tanácstagok, valamint eszes Kovácsi, másként Nagy Gáspár és Keresztes Mihály tanácsnokok, a bíró több más emberével együtt, a mezőváros piacán, a saját szekerén ülő úrasszonyt fegyveres kézzel, hatalmasul megtámadták, elindulásban mindaddig akadályoznák és feltartóztatták, míg a nevezett Szabó János említett vég posztóit és minden más ingóságait tőle erővel el nem vették. Ámbár a panaszló úrasszony megígérte, hogy azokat az ingóságokat Debreczen mezővárosban lakó Szabó János kezébe vissza fogja adni, nem hajolva semmi szóra, a panaszostól az említett javaikat erővel elvették, azt tették vele erőhatalommal, ami nekik tetszett. A panaszló a tőle elvettek miatti kárát kétszáz magyar forintra teszi és nem akarja viselni, ezért kívánja a nevezett Szabó Gönczi Miklós főbírót, a szenátorokat és Debreczen mezőváros közönségét, hites tanúbizonyságok általatok való megküldésével a mi kúriánkhoz személyes jelenlétünk elé való jövetelüket és hogy ezért tőlünk ítéletet kapjon, törvény elé állításukat. Ezért nektek erősen meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy hiteles embereteket küldjétek ki a vizsgálatra, az köteles legyen jelen levelünket Debreczen mezőváros főbírójának, az említett Szabó Miklósnak, a többi szenátoroknak és az egész közönségnek megmutatni, tudomásukra adni és ahol személyesen megtalálhatók személyesen, máskülönben lakóházaikban, vagy szokott szállásaikon — ahol tudni illik az idézés biztosan tudomásukra juthat — őket személyesen megintsék, mondják és hagyják meg nekik a mi szavunkkal, hogy ezen megintés napjától tizenötöd napra vagy személyesen, vagy törvényes prókátoruk 8
