A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen
követ a debreceni rendőrség munkáját is elmarasztalta, az elnöklő sze- mélynök viszont dicsérte, mondván: kevés a hétszemélyes táblához felküldött bűnper.66 A másik egy ennél sokkal nagyobb horderejű ügy volt, nevezetesen a zsidók emancipációja. A törvénytervezet előterjesztői, vagyis a liberális reformerek polgárjogban kívánták részesíteni a kvalifikációs kritériumoknak megfelelő izraelita városlakókat is. A szóban forgó pont 1843. október 10-én szerepelt az alsótábla kerületi, ún. nem-hivatalos ülésén. A Pesti Hírlap csak annyit említett, hogy ,,a’ zsidók ellen egy városi követ kezdte meg a’ harcot”, aki előhozott „mindenféle közajkon forgó vádakat, hogy ők uzsorások, hogy a’ váltótörvény rossz következéseit, mellyeket any- nyian keservesen éreznek, egyedül nekik kell tulajdonítani; hogy a’ zsidók nemzethez nem simulnak, hogy ebben vallásuk elvei állanak ellent; [.. .] hogy nevelésük el van hanyagolva, és ha az ország jogokat is akar nekik adni, előbb nevelni ’s érlelni kell őket, és a’ reájok nézve megfontolva kifőzött reformot nem kiválólag hozni be.”67 A későbbi közleményekből és más forrásokból tudható, hogy az indulatos hozzászóló Komlóssy László, Debrecen követe volt. Fellépése nem járt eredménnyel, mert a követek többsége megszavazta ezt a paragrafust.68 A debreceni polgárság egyébként már az 1840: 29. törvénycikkelyt — amely megengedte a zsidók letelepedését a szabad királyi városokban — is fanyalogva fogadta, a tanács pedig mindenféle bürokratikus eszközzel késleltette a végrehajtását. Kétségkívül közrejátszott ebben a maradiság és a tájékozatlanság is, ám a döntő indíték a konkurrenciától való félelem volt.69 70 A kerületi szavazás hírének hallatán a magisztrátus kezdeményezésére egy petíciót fogalmaztak a fenti paragrafus ellen és ezt háromezer aláírással elküldték az országgyűléshez.711 Benyújtására 1844. február 9-én jött el az alkalom, amikor az alsótábla országos ülésén napirendre tűzték a törvényjavaslat vonatkozó pontját. Komlóssy László egy hosszabb beszéd kíséretében adta át a folyamodványt a személyöknek. Erről a Pesti Hírlap is tudósított; ekkor csak kivonatosan ismertette a debreceni követ újabb felszólalását, de jelezte, hogy egész terjedelmében közölni fogják. Az újság beszámolt arról is, hogy az alsótábla ismét megerősítette a vitatott kitételt.71 Az eredeti elképzelés mégsem valósult meg, mert a főrendek nem hagyták jóvá a reformellenzék indítványát.72 Komlóssy László beszédének teljes szövege 1844. március 14-én jelent meg; ezúttal is név nélkül. Tulajdonképpen az októberi érveket ismételve követelte, hogy halasszák el a zsidók polgári jogokban való részesítését. Talán az izraelita vallás nemzet- és államellenes tanait emle66 Pesti Hírlapi 1844. febr. 18. 113. p. 67 Pesti Hírlap, 1843. okt. 15. 703. p. 68 Pesti Hírlap, 1843. okt. 15. 704. p. 69 Gonda Moshe Élijahu: A debreceni zsidók száz éve. Tel-Aviv, 1971. 27—38. p. 70 Varga Z., 1934. 43. p. Balogh I. i. m. 34—35. p. 71 Pesti Hírlap,I 1844. febr. 22. 120—121. p. 72 A zsidók emancipációjáért folytatott korabeli politikai küzdelmekről, az 1843—44. évi országgyűlés tárgyalásairól ld. Simon László: Zsidókérdés a magyar reformkorszakban (1790—1848). Debrecen, 1936. 47—69. p., Kecskeméti Károly: A liberalizmus és a zsidók emancipációja. = Történelmi Szemle, 1982. 2. sz. 185—208. p., Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 62—63. p. 83
